Irodalmi Szemle, 1971
1971/7 - Legenda a virágzó föld kincséről
Előtte harangzúgás ölelte körül a teret. A harangok a felhők közül kongatták a nevét. Fészek! Fészek! Fészek! Fészek! Fészek! Fészek! Fészek! A fák fészkekkel lettek tele. S látott egy szentet, egy liliomot és egy gyermeket. Szent, virág és gyermek, a hármas egység megragadta őt. S' ezt hallotta: Fészek, azt kívánom, hogy emelj nekem egy templomot. A hang széthullott, mint a rózsacsokor a szélben. A szent kezében kinyílt a liliom, s a gyermek ajkán a mosoly. Édes visszatérés arról a távoli tájról egy üveggyöngy felhő közepében. A Vulkán elzárta bejáratát, s könnyeket sírt a mélyben a föld ikorsóiba, s a könnyek tóvá gyűltek össze. Fészek, aki fiatal volt, az után a nap után, mely hosszú századokig tartott, hirtelen megöregedett, Idejéből csak arra futotta, hogy egy száz kunyhóból álló falucskát építsen a templom köré. A város nyirkos kövei között kihunyóban volt a délután, kortyonként tűnt el, mint hamu torkán a parázs. A narancshéjszínű égen agávék vére csöpögött a felhők között, amelyek hol vörösre váltak, hol meg szőkék voltak, mint a ikukoricahéj vagy a pumák bundája. A templom magasában virrasztó őr egy felhőt látott szállni a tó fölött, amely csaknem ériintette a vizet, s a Vulikán lábához szállt le pihenni. Amint a felhő megállt, és lehunyta szemét, az őrálló pap lerohant a templomba, arra sem maradt ideje, hogy összefogja a köpenyét, amely végigsöpörte a lépcsősort, s közben a pap egyre azt kiáltozta, hogy a háború véget ért. Karja minden kiáltás után lehullott, mint a madárszárny, majd újra magasba lendült. A nyugatra néző oszlopcsarnokban a napfény a szakállába bújt, akár a halottnak tűnő város kövei közé. Sorra elindultak a hírvivők a négy égtáj felé, hogy megvigyék a hírt: Atitlán urainak minden tartományában véget ért a háború. S eljött a vásár éjszakája. Fények borították a tavat. Kereskedők bárkái siklottak rajta, kivilágítva, mint a csillagok. Gyümölcsárusok bárkái. Lábbeli- és ruhakereskedők bárkái. Jáspis-, smaragd-, igazgyöngy-, arany por-, illatosvíz- és fehérnádkarkötő-árusok bárkái. Zöld és szárított, porrátört ajiborsot, mézet, sót és ikopálgyantát árusítók bárkái. Festék- és tolldíszárusok bárkái. Terpentinolaj-, gyógyítólevél- és gyökérárusok bárkái. Baromfikereskedők bárkái. Magueyrost kötelet, gyékényt, parittyakövet, őrölt ocotefenyő-gyantát, agyagedényt, cserzett és cserzetlen bőrt árusítók bárkái. Ünnepi álarcokat, papagájokat, arapapagájokat, kókuszt, friss gyantát és finom magú ayote- tököt árusítók bárkái... Az urak leányai papok felügyelete alatt ültek a kivilágított csónakokban, mint fehér kukoricacsövek. A zenészektől és énekesektől kísért előkelőbb családok hangoskodásban versenyre keltek a ravaszdi, furfangosan alkudozó kereskedők lármájával. Mikola Anikó fordítása legenda a virágzó föld kincséről A felhőtlen Vulkán jelentette a háborút
