Irodalmi Szemle, 1971
1971/7 - Földes Sándor: Kell, hogy újra vérezz (vers)
Földes Sándor kell, hogy újra vérezz* (Elkésett üzenet Érmindszentre) Az Óceán fájdalma az Érbe berohan. Eszeveszett nyár ünnepel. Kell, hogy újra vérezz! Köszvényes kezünket hátradugjuk, hogy elhidd: maradt még erőnk újra megfeszltni. Mert kell, hogy láss és kérdezz: ki látott engem? ... Ki látott minket jönni Golgotháról és újra felmenőben? (Hullanedv a földnek nedve, csontokból vad bor szivárog) Karjaink keresztfákká s nem megváltókká nőttek. Kenyér mellé lapult haldokló-magunktól elbúcsúzni félünk — hős ünnepre kiszállunk, s újra búcsúzunk Tőled, és felszegezzük arcod (akik nem láttunk Téged, magunkra feszítünk). Mert ez az élő dac és véres kín kell! mikor „percemberkék dáridója tart“, és „a ló kérdez“ uttalan utakon — ez a kín kell! Túlharsogni: mi lesz?! (Most is ki Iát? Ki látja rajtunk megfeszített utolsó álarcunk?) Mikor „a bilicses millióknak éhnyavalyás kínos élete gyászol“, langy eső kell a züllött szív-ugarra — hogy „látva lássanak“, kell, Te újra vérezz: harc és gyűlölet! (Komárom) * Periszköp, 1926. januári szám, 10. old.
