Irodalmi Szemle, 1971
1971/7 - Zalabai Zslgmond: Egyszemű éjszaka, kétszemű kritika
mégis utat talál, felszabadul egy más zsilipen, a mondatok, szlntagmák, szavak tágabb csatornája helyett a szótagok szűkebb szelepén. Mutatóba nézzünk néhány részletet: „a geRENDa jaj a geRENDa talán még a fogalmaknak is árnyékuk van tudjuk szÖRök szupermárka a halál s hogy kiTÖR önMAGából a huzatok fORRaDALMA gyALÁZatos dolog történt gyALÁZatos a geRENDa faj a geRENDa mao urat kérjük a telejOnhOZ jaj a geRENDa az alMAmagban az alMAmagban na jó hagyjuk ezt MA igazán FRANKÓ az anyagcseREM A jelentés nem szintagmatikus úton jut el hozzánk, hanem a kisbetűs szavakon belül nagybetűvel Irt szótagok (egyben önálló lexikai egységek!) közvetítésével. Hétszer találjuk kiemelve a REND-et, a vers alapja tehát a tisztaság, a rend utáni vágyakozás. Ellenpontként az ÖRök, s a „szupermárkás halál“ lépnek a versbe. A negyedik sor kiemeléseiből összeállítható egy „primitív szintagma“ is: (TÖR... MAG... ALMA), amely a képzelet belejátszásával sokféleképpen kiegészülhet. Például így: TÖR(-t) MAG(-ból) (nem lesz) ALMA, azaz: a rend utáni vágyakozás hiábavaló. Egy másik ilyen primitív szintagma a spanyol AVE szó és a REND összekapcsolásával teremthető meg. A reménytelenség után ismét a remény hallatja szavát: üdvözlégy REND! Az idézett utolsó négy sor a REND és a RÉM ellentétpárjainak felmutatásával, s egyúttal Mao úr és (a szó kétértelműségéből fakadó!) FRANKÓ diktátor felvillantásával már önmagáért beszél. A vers hatását ez a primitív, de annál rafináltabb jelzésrendszer teremti meg, s a töredékességből végül is nagyvonalúság, a rombolásból építés lesz. A kísérletező költői elme merész és szokatlan dologra vállalkozott: elbocsátotta állásából az ezeréves, öröknek hitt Atlaszt (azaz a mondatot, szintagmát, szót, tehát a nagyobb nyelvi egységeket), s egy vézna „szótag-gyerekből“ faragott az „értelem lapított gömbjét“ (azaz a versvilágot) tartó óriást. Varga Imrét a nyugtalan keresés, a kiapadhatatlan kísérletezés avatja reménységgé. Képzelete és nyelvi fantáziája, kifejezőkészsége biztosíték arra, hogy „szelep nélküli" versei után (jócskán akadnak ilyenek is!) megtalálja az érettebb, higgadtabb, szigorúbb hangvételt is. „Gtmutató versolvasóknak“ Alábbi fejtegetésünk címét az azonos című Varga-versből kölcsönöztük. Gondolatmenetünk világosabbá tételéhez hadd idézem magát a versikét is: köbén szénben vasban rejtőzöm pipaszárban nagyszótárban cipőkben keressetek! Keressétek! Keressétek, mert az érthetetlennek bélyegzett versekben ott munkál a költő gondolkodó-érző egyénisége is. „A szimplán, fogalmilag felmutatott é n eltűnt
