Irodalmi Szemle, 1971

1971/7 - Mészáros Károly: A kalauznő

Rövid tolakodás után elérte a sofőr melletti pótülést.

Teri csak néha nézett fel, olyankor látta, hogy a sofőr szeme gyakran feléje villan. Nem érzett ellenszenvet iránta, a haragja is régen elszállt.

A mellette ülő nőt ismerte. Rövidesen leszáll.

Amikor a nő leszállt, Józsi gyorsan átült melléje.

— Féltem, hogy nem jön az ötössel — mondta.

— Tegnap mondtam, nem?

— Bizonytalanul.

— Most mit akar? — S Teri komolyan ráfüggesztette nagy barna szemét.

— Találja ki! Egyszerű. Segíteni akarok magán, örülnék, ha magának is tetszene az elképzelésem.

— Miféle elképzelése?

— Állást akarok szerezni...

— Nekem?

— Könnyebbet, érdekesebbet a mostaninál.

— Nem értek én semmihez.

— Számolni csak tud?

— Mit kell számolni?

— Pénzt!

— Elárusító?

— Nem. Kalauznő.

— Kalauznő? Ne bomoljon! Nem való vagyok én arra. Nem tudok bánni az emberekkel.

— Nem is kell azt tudni. Jól kell számolni, jegyet adni, és 'kész... Tetszene?

— Hát... Nem tudom.

— Fogadja el. Ezen a vonalon fog járni. Most el tudnám intézni. Pista bácsi nyugdíjba megy, a helyébe felvennék. Már szóltam is az ügyében. Azt mondták, lehet róla szó. Ha a felvételin megfelel... Az meg nem nehéz. Néhány számtanpéldát kell megoldania. Tud valamit szlovákul?

— Tudok.

— Biztosan felveszik. Elsején már be is állhat. Velem járna. Mindennap itthon lenne. Segítenék. Könnyebb lenne magának. Mit szól?

— örülnék... De még megbeszélem a szüleimmel.

— Beszélje meg, de ne engedje magát eltéríteni. A javát akarom.

A leszállásnál még egyszer a lelkére ikötötte, hogy jól gondolja meg. Nem lesz rossz dolga, és annyit biztosan keres, mint az építkezésen.

Otthon úgy adta elő a dolgot, mintha az már elintézett ügy lenne. Elsejétől kalauznő leszek. A szülei meglepődtek, de nem ellenkeztek. Anyja ugyan aggódott, nem jó hírük van a kalauznőknek, de Teri letromfolta. Ugyan kinek van manapság jó híre? Az építkezésen jó? A munkásnőket semmibe se veszik, lenézik. Akármilyen jól dolgozik is. Megfizetik ugyan, de" nincs abban köszönet. S a faluban? Barátnője sincs. Mind felvág. Az egyik azért, mert iskolába jár, a másik, mert irodában dolgozik, vagy valami jobb helyen, ö az egyetlen, aki senki. Neki bizony tetszik az ötlet. Ha sikerül, el is megy.

Másnap reggel a háromnegyed ötös autóbuszon Józsi volt a sofőr. Teri az utolsó pillanatban érkezett, felszállt, s már mentek is. Elöl minden hely foglalt volt, így hátrább húzódott, és leült. A sofőr figyelte a mozdulatait, szeretett volna beszélni vele, Teri azonban nem nézett feléje, bár magán érezte a férfi pillantását. Zavarban volt, félt is, a falubeliek megszólják.

Csak akkor nézett fel, amikor leült. Látta a sofőr jobb vállát és a kezét, amint ide-oda mozgatja a kormányt. Az emberek aludtak, lógatták a fejüket. Csaknem minden ülőhely foglalt volt.

Gécsen még többen szálltak fel. Egészen tele lett a kocsi. Nem látott előre. Egykedvűen figyelte az elsuhanó oszlopokat, fákat, álmosság jött rá, becsukta a szemét. Csak a város előtt ébredt fel. Többen is ébredeztek.

Az Avionnál kiszállt a sofőr. Teri látta, hogy átjön az ajtóhoz, és ott vár rá. Nem érzett izgalmat, nem is félt. Az emberek itt már eloszlanak, nem tűnik fel, hogy ő kivel beszél.