Irodalmi Szemle, 1971

1971/1 - Jiři Marek: Véletlen

A rendőrség csak annyit tudott megállapítani, hogy ismeretlen holttestről van sző. A nő körülbelül húszéves, középtermetű, gesztenyeszín hajú, a körme ápolt, fehérneműje és ruhája drága anyagból való, semmilyen különösebb ismertetőjele nincs.

— Milyen volt az az autó? Sötét vagy világos?

— Jézus Mária, én nem tudom, uraim. Talán sötét.

— Limuzin?

— Nem tudom. Vászontetejű volt.

— Védjegye? Hispano Suiza? Renault? Walter?

— Nem értek én az autókhoz, kérem — mondta siránkozva a szerencsétlen portás.

— írja le azt az embert! — parancsolt rá a rendőrfelügyelő.

Itt már inkább otthon érezte magát a portás, az emberekre vissza tudott emlékezni, de az autókra nem, ezért nagyon részletes személyleírást adott a fiatalemberről, különösképpen hangsúlyozva, hogy vékony bajuszt viselt.

— Ennek alapján talán kézre keríthetnék — tette hozzá együgyűen.

— Ha azóta már le nem borotválta — sóhajtott fel a nyomozást vezető detektív. Élénken el tudta képzelni, hogy fog majd dühöngeni a főtanácsos úr, ha tudomást szerez az esetről. Legalább annyira élénken, ahogy a portás is látta, milyen dühbe gurul majd a főnöke, ha pontosan kilenc órakor belép a szanatórium kapuján. Mindig mindennek a beosztottak isszák meg a levét.

Az egyetlen, ami feltűnhetett a nőn, de amivel szintén nem sokra mentek az a körülmény volt, hogy az egyik lábáról hiányzik a cipő. Minthogy a szanatórium előtt az utcán nem sikerült megtalálni, feltételezhető, hogy csak egy cipőben hozták be.

— Ez elég gyenge nyom — mondta a detektív jelentéstétel közben, és Knotek rendőr-főtanácsos úr alig észrevehetően bólintott. Aztán — mindannyiuk elképedésére — parancsot adott, hogy nyomozzanak a cipő párja után. így hát ez is bekerült a jelentésbe, s a felügyelők szobájában (így nevezték azt a helyiséget, ahol azok tartózkodtak, akik éppen visszatértek a körjáratról) beírták egy külön könyvbe. Tehát most mind- annyiuknak az volt a feladatuk, hogy előkerítsék a cipő eltűnt párját.

— Kezd az öreg gyerekessé válni — gondolta a vizsgálat vezetésével megbízott nyomozó. — Igazán kíváncsi vagyok, mit segít az rajtunk, ha megtaláljuk a másik cipőt is. Szívesen odaadnám az egész pár cipőt, csak tudnám, hogy hívják azt a nőt.

Még aznap közölte a törvényszéki orvos a halál okát: kokain mértéken felüli élvezete.

A főtanácsos úr jelentőségteljesen füttyentett. Az a nő tehát úgynevezett jobb társaságból való, ezzel pedig szűkül a gyanúsítottak köre. A kokainélvezőknek az igazgatóságon külön nyilvántartási lapjuk van. Am az ismert firmák véletlenül — megint ez az átkozott véletlen! —, mintha csak valaki szándékosan így rendezte volna, gyanún felül áltak. Épp ellenkezőleg, könnyen feltehető, hogy a nő kezdő kokainista volt, s nagyon valószínű, hogy a többiek is, mert hagyták, hogy többet fogyasszon a kelleténél. A Négyes egész nap olyan volt, mint egy búcsújáróhely, mindenkit bevittek, aki csak a nyilvántartottak között szerepelt. De sehol semmi.

A tanácsos úr egyre komorabb lett, a detektívek tűvé tették egész Prágát a cipő után, Bouše felügyelő aludt, Povondra tejes pedig lucernát szedett a nyulainak a cho- dovi határban.

Másnap Bouše felügyelő nem ment azonnal a hivatalába, mert először végigjárta a Vencel teret és a nagyobb üzleteket; az egyik boltban elcsípte Jandejsek zsebtolvajt, és mindjárt kezelésbe is vette. Jandejsek eleinte makrancoskodott, s kötötte az ebet a karóhoz, hogy elvégre egy tisztes polgár is bemehet venni magának valamit a boltba, ám Bouše felügyelő, sűrű szipákolások közt, könnyedén megcáfolta az állítást, rámutatva a tényre, hogy az az ember, akinek már tizenkétszer gyűlt meg a baja a rendőrséggel, régóta nem tisztes polgár. Útközben Jandejsek megpuhult, s amikor könyörgésre fogta a dolgot, Bouše felügyelő azt mondta neki, hogy tisztán a náthájának és a lágy szívének köszönheti, ha ez egyszer mégis szemet hunyna, de erről csak akkor lehetne sző, ha Jandejsek elárul neki valamit azokról az új zsebesekről, akik nemrégiben jöttek fel Prágába. így aztán hamarosan meg is egyeztek, Jandejsek közölte vele valamilyen Brázdának a nevét, aki České Budéjovicéről jött fel, hogy az öreg Maciik vezetésével szerencsét próbáljon Prágában, ami annyit jelent, hogy olyan helyen működnek, ahol