Irodalmi Szemle, 1971

1971/7 - Csanda Sándor: Balassa Bálint verstípusairől

ki, hogy Horatius ódáinak egy része vallásos költeménnyé átalakítva bekerült a protestáns énekeskönyvekbe (ItK. 1927. 77.). Mondanivalója: akit az Isten megkedvelt, annak boldogság az élete, a záróstrófák pedig az Istent mint egyedüli reményt és a mennyországot dicsőítik.

A költő életének súlyos megpróbáltatásaira utal a Szentháromság első személyéhez szóló (8) himnusza. Később — feltehetően e vallásos téma kiaknázása kedvéért — írt még két verset, s ezeket Három himnusz a szentháromsághoz címmel foglalta egybe, de ezek tartalmi szempontból nem egyneműek, inkább csak kötetbe foglaló költői szándék megnyilvánulását tükrözik. Feltűnő egyezéseket látunk a bibliai 3. zsoltár és ennek a himnusznak az ellenségeket emlegető strófái között:

Reméntelen mindeneknél életem,

Látván vesztem örül sok ellenségem,

Csóválván fejeket tréfálnak engem,

Barátaim is mind idegenek tőlem.

Gondod nincs rám, mert mindenik azt tudja,

Hogy eddig is éltem, kiki csudálja,

Ennek úgymond, mely veszett állapatjal Isten az, nem ember, ki szabadítja.

Az ellenségeivel való tusakodás leírása a továbbiakban is megegyezik az Absolon elől menekülő Dávid királynak 3., Szenczi Molnár Albert fordításában is egyező zsoltárával. Ennek alapján feltételezzük, hogy Balassi ezt a himnuszt ószövetségi minta alapján költötte (nagyrészt fordította), ilyen forrásra utal az utolsóelőtti strófában Nabugodonozor babilóniai király példájának említése is. Az ellenséggel hadakozó költeményt az Istent dicsőítő első és utolsó strófák teszik himnikus színezetűvé.

Későbbi versei közé sorolták a szentháromság második személyéhez szóló (41), Ba- lassi-strófákban írt himnuszát. A Fiúistentől katonai vitézség elnyerését kéri, a vers tartalmi szempontból Bornemissza Péter egyik prédikációjára emlékeztet. (Az egyezésekre rámutatott Eckhardt Sándor: BŐM I. 211.) A versben vitézi és vallásos elemek kombinálódnak, már első strófája, hangütése is ilyen jellegű: „Az Szentháromságnak, kinek imádkoznak Krisztus másod személe, Régi vitézeknek, roppant seregeknek győzhetetlen Istene, Tehozzád kiáltok, ki katonád vagyok, kérlek vígy vitézségrel“ Az ószövetségi példákkal a költő azt bizonyítgatja, hogy ezek is Isten segítségével váltak vitézekké (Dávid mint juhpásztor): „Jó Machabeusnak, Jephtének, Sámsonnak, Gedeonnak, Juditnak Észt és bátorságot adál diadalmot, hogy vitézül járnának." Műfaját tekintve ez a költemény sem szabályos himnusz, de szóképeinek kifejező erejét, pontos szerkezetét, tömörségét tekintve legszebb az ebbe a csoportba sorolható versek közül. A költőt ifjú harci tűz és őszinte vallásos meggyőződés hevíti, amint ezt a költemény legszebb strófája is bizonyítja:

Te vagy szál kópiám, te vagy éles szablám, jó lovam hamar sága, Elmémnek vezére, karjaim ereje, s szüvemnek bátorsága,

Bízván szent nevedbe, megyek örvendezve bátran káromlóidra.

Vitézi ódák

Utoljára hagytuk a költő közismert, a vitézi életet ódái szárnyalással magasztaló énekeit. Mindössze négy ilyen költeménye van, de amint fent is rámutattunk, vitézi motívumok találhatók vallásos és szerelmes verseiben is. Szóképeiről értekezve már említettük, hogy a vitézi szemlélet nem volt uralkodó Balassi életművében. Igaz, a kor erkölcsi felfogása értelmében a vitézséget tartotta legfőbb erénynek (ezt egyik öccsé- hez írt levele és a Komédia prológusa bizonyítja), de mind életében, mind költészetében a szerelem és az udvarlás vált uralkodó, életműve gerincét meghatározó tényezővé. Ez nem jelenti azt, hogy vitézi költeményeit lebecsülnénk, mert kétségtelen, hogy ezek vallásos és szerelmes verseinél általában eredetibbek, közvetlen élményeket