Irodalmi Szemle, 1971
1971/1 - Varga Imre: Ot amely visszatér önmagába - Varga Imre: Alkony - Varga Imre: Atlantisz
Varga Imre út amely visszatér önmagába ezek a lyukak rések színes egyszínű tágulások a pókháló pupillájának távlatával gyűrődések huzatok sík-eltolódások Háttér ritmusa ugyanoda visszatértél ugyanegy házban ugyanegy remegések kutyád fekete fekete ibolya feje az állak gyönyörű vízesése ugyanott ugyanegy végzetes körök a láthatatlan jól látható a-----------------ben tátogó ajkak üres mozdulatok — némaság 1. Elég Egyetlen félreértett Köpés S nyálad a vers medrében Folyik tovább 2. Szavakból Kihulló üresség Őrrel tömött rések Repedések szél szálazza szét a betűket sok év az időtlenségben (az utazások csodája) de újra visszatér petyhüdt mosolyod oldalága az ismétlések végtelen hatalmával ká-tól er-ig az ö egyszem gyalogos tökéletes utait bejárja alkony 3. Pengefények Itt-ott ( ....................).............................. ........................................(..........) A jelentésben 4. Értelmed 4 fala Lezárta tik-tak bóbitás Banánhéj 5. Megismerhetetlen Bénasága Mozdulataidnak Fésűk Lerögzítve két nyár között 6. Korhadó iga feszül Az alfa sz'ügyének árnyékuk folyóján lazán úsznak a bokrok atlantisz
