Irodalmi Szemle, 1971
1971/6 - Simkó Margit: Apák
Tegnap látta meg először a lányt. Ott járt előtte a folyosón, mikor már becsöngettek, és ő megindult a tanári szobából, kezében a kijavított dolgozatokkal. A lány haja aranyzuhatagként omlott le a vállára, fehér blúzát vékony, vörös öv szorította a derekára, alatta ártatlanul, de öntudatos hetykeséggel domborodott ki csípőjének már nőies körvonala, és ránézett a feliratokra. Aztán továbblibbent, valami ismeretlen tánclépést utánozva. A tanár megállt. — Mit keres? — kérdezte. — Már becsöngettek. A lány hirtelen visszafordult. Láthatóan megszokott mozdulattal vetette hátra aranysörényét, és diákos alapállásban nézett a tanárra. — Tanár úr, kérem, én vagyok az új lány a harmadik B-ből, de még nem tudom, melyik az osztályom ... eltévedtem. A tanár meghökkent: ez ő ... a szerelmem, a vágyam, az álmom .. . Aztán kicsit megköszörülte a torkát, a kelleténél szigorúbban mondta: — Akkor jegyezze meg, hogy ebben az iskolában nem lehet elkésni, nálunk szigorú a fegyelem, főleg az én osztályomban. A negyedik ajtó a harmadik B. Siessen kérem. A lány ráemelte nagy szemét, egy kicsit elmosolyodott, aztán újra tánclépésben igyekezett a harmadik ajtó felé. Ott egy pillanatra visszafordult. — A tanár úr az osztályfőnököm? Akkor jó... Már feltűnt a játszótér vaskerítése. — Megtaláltalak . .. egyetlen asszony ... a többi csak közjáték volt... nincs semmi, csak te meg én ... — Apu — nyafogott a gyerek megunva a szótlanságot. De apu nem hallja ... apu gondolatokban messze jár ... — Apu — játssza ki Fisti a nagy tromfot —, pisilni... apuim, pisilniiii ... Az apa összerezzen, és körülnéz. Meglátja az aszfaltot, az utcát, a házakat, a vaskerítést . .. Aztán gyorsan odaviszi a gyereket a járda szélére, és megadóan kigombolja Pistike nadrágján a két kis gombot. Ernest Zmeták: Dunamenti táj, (tusrajz, 1961)
