Irodalmi Szemle, 1971

1971/6 - Jaroš, Peter: Nyikefor Troszim vallomása

Az autó még vagy ,kétszer fordult. 0] emberekkel tért meg a városból. Végül összejöttünk vagy húszán. Az életben még soha sem volt olyan alkalmam lerészegedni, amilyen akkor kínálkozott. Talán azért ittam csak keveset, mértékkel. Közben csodálkozva bámultam a körülöttem zajló orgiát, amely egészen ártatlanul, kaearászással indult. Az első adag grog még alig hevítette föl a vérünket, máris elkezdődött a hírhedt gyufajáték. A társaságnak mindössze a fele játszotta, csak annyian, amennyien egyszerre az asztalhoz fértek.' Szétszórták a gyufát, s a sötétben tapogatózva próbálták összeszedni. Aki melléfogott, az zálogot adott, azaz valamijét levetette. Őszintén meglepett, hogy már három, esetleg négy elhibázott fogás után csaknem mindenki mezítelen volt. Ezek párosával eltünedeztek a házat körülvevő kertben, visongtak a bokrok mögött, vagy felmásztak a gyümölcsfákra, ahol férfiak és nők egyaránt vadul átadták magukat a veszett élvezeteknek. Ott ácsorogtam a ház tornácán, s a csendes, holdfényes éjszakában hallgattam a vihogást, amely néha suttogással, hangos sóhajokkal és lombsuhogással váltakozott. Némán, feltűrt ingujjal, kezemben egy pohár groggal álltam. Féltem megmozdulni, hátha káprázat az egész... De mégsem! Csakhamar mellettem termett három mezítelen leány. Tündér módra közrefogtak, és körültáncoltak. Majd arra kényszerítettek, hogy egyhajtásra kiigyam a söröspohárkában levő grogomat, s csak azután kezdtek igazából hancúrozni... A kis szörnyetegek elvonszoltak a kert legsötétebb zugába, ahol apránként egészen mezítelenre vetkőztettek. S azon az éjszakán, ott

— a nedves füvön — háromszor egymásután veszítettem el érintetlenségemet... Aztán, mint a szöcskék, elugrabugráltak. Sokáig, bizony nagyon sokáig tartott, míg a fák árnyékában sikerült egyenként összekeresgélnem a ruhadarabjaimat. Hajnalra felöltöztem. A kocsival visszatértem a kölcsönzőbe, s megint nem történt semmi.

Az elkövetkező négy évben rengeteg ilyen és hasonló éjszakát éltem át. Megtanultam a nőkkel való bánásmódot. Társalogtam velük a semmiről, megismerkedtem testük érzékeny pontjaival, ezeket úgy tudtam megérinteni, hogy a kívánt hatás sohasem maradt el. Ezenkívül hasonlóan jól megismerkedtem a legkülönbözőbb márkájú kocsikkal. Hamarosan tökéletesen elsajátítottam az autóvezetés tudományát, mint egy taxisofőr, valamint játszi könnyedséggel nyitottam ki bezárt kocsikat, és gyújtottam be őket indítókulcs nélkül. Ennek később jó hasznát vettem.

Huszonkét évesen, kisebb tőkével a zsebemben, önállósítottam magam. Rövidesen megérkeztek az első együttműködési ajánlatok azoktól a magánszemélyektől és bandáktól, akikkel és amelyekkel éjjeliőrködésem, valamint ismétlődő éjszakai kiruccanásaim alatt ismerkedtem össze. Mégis mindannyiuk őszinte meglepetésére elhatároztam, hogy az első pillanattól kezdve a saját szakállamra fogok dolgozni, hogy ezzel is különbözzek a többiektől.

A kezdet szerény volt. Hadd jegyezzem meg, hogy az első három héten mindössze néhány vasáruboltot látogattam meg, ahol beszereztem a szakmához szükséges szerszámokat. Megélhetésemhez föltétlenül szükségem volt élelmiszerekre, ezért mindkét bérelt lakásom hűtőszekrényeit teletömtem szalonnával, kolbásszal, szalámirudakkal és hasonlókkal. Naponta végeztem apró bevásárlásokat.

A szerény kezdet mellett bőven jutott időm elgondolkodni az igényesebb, vagy ha nem is igényesebb, de feltétlenül érdekesebb feladatokról. Ebben az időben egyre meghittebb viszonyba kerültem Terézkével, aki egy dúsgazdag ügyvédnél szolgált. Igyekeztem rávenni, egyezzen bele, hogy legalább egyszer a gazdája házában tartsuk meg a találkánkat. Persze, ő is jól tudta, hogy nem a padlásszobájára vagyok kíváncsi, ezért tétovázott. Egyszer mégis megszólalt a lakásom csengője. Kis híján felkiáltottam, amikor megpillantottam Terézkét.

— Eljöttél? Gyere beljebb!

Kényelmesen elhelyezkedett a puha fotelban.

— Az ügyvéd ma Törökországba utazott. — Ez volt az első mondat, amely elhagyta ajakát.

— Le se vetkőzöl? — kérdeztem meg.

— Most nem — utasított vissza —, de estefelé várlak. Nyitva hagyom a hátsó bejáratot. Vigyázz, a kertben éjszakára szabadon engedik a kutyát!

Felállt és eltávozott.

Amíg be nem sötétedett, én az ótestámentumban lapozgattam és élveztem az ott leírt gaztettek részleteit. Már régebben foglalkoztam a gondolattal (amelyet eddigi éle