Irodalmi Szemle, 1971

1971/6 - Jaroš, Peter: Nyikefor Troszim vallomása

folyam elvégzése után, tisztviselő lett. A mai napig sikerült felvinnie egészen a városi tűzoltó-parancsnokságig, és állami fizetésből él. Egyszer, a véletlen közrejátszásával az életemet is megmentette. Lehet, hogy erre még visszatérek.

De előbb hadd mondjak el egyet-mást önmagámról.

Tizenhat évesen, zsebemben a személyi igazolvánnyal, melyen még alig száradt meg a tinta, egy autó- és motorkerékpárnkölcsönzőbe jelentkeztem éjjeliőrnek. Proli- származásom kitűnő és elegendő ajánlásnak bizonyult. Szilárdan elhatároztam, hogy a legelső naptól kezdve becsületesen végzem majd a munkámat. Ha jól emlékszem, éjszaka, valamint a belépés előtti napon látomásaim voltak, melyekben saját, jövendőbeli makulátlanságom fölött örvendeztem.

A szabályzatnak megfelelően (a szabályzattal már jó előre aprólékosan megismerkedtem) pontban este tízkor megkezdtem életem első éjjeliőr-szolgálatát. Kollégám, a ná- lamnál tíz évvel idősebb Jaroslav, barátságos, sőt bátran pompásnak is nevezhető fogadtatásban részesített. Vígan cigarettázott a benzines hordó közvetlen közelében, amit kénytelen voltam azonnal észrevenni. Am nem ez volt az első, sem az utolsó meglepetés. Rögtön bevezetett egy alacsony tákolmányba, leültetett a székre, s holmi rongyok közül előhalászott egy megkezdett üveg szilvóriumot.

— De hiszen szolgálat alatt tilos! — szaladt ki rémülten a számon. Harsányan elnevette magát, kihúzta a dugót, és nagyokat kortyolt az üvegből. Teljesen elképedtem.

— Most rajtad a sor — mondta ikis híján parancsolva.

— Nem ... Nem kérek! — utasítottam vissza.

— Ugyan, ne kéresd magad! — veregette meg barátságosan a vállamat. — A tiszteletedre hoztam...

— Ha már így van... — engedtem bátortalanul, és zavartan, előbb óvatosan körülnézve, gyorsan meghúztam a fiaskót.

— Kitűnő, kölyök! — dicsért meg Jaroslav. — Még sokra viheted...

Ez volt az első és legfőbb kihágásom, mert nem álltam meg annál a néhány kortynál. Hogy, hogy nem, úgy lerészegedtem, hogy az éjszaka nagy részét átaludtam. Hajnalban autóberregés ébresztett. Felemelem a fejem, hát látom, hogy a járműkölcsönző kapuja tárva-nyitva, Jaroslav ott áll mellette, s éppen azt a két luxuslimuzint bocsátja be, amely az éjszakai szolgálatba lépés előtt még a helyén állt. A 'kiszálló férfiak valamit Jaroslav markába nyomtak, majd eltűntek.

— Mindent láttam! — álltam Jaroslav elé, amikor visszajött.

— No és? Talán kételkedsz abban, hogy kölcsönző vagyunk?

— De hiszen tilos!

— És részegen átaludni az éjszakát nem tilos? — röhögött gúnyosan az arcomba.

— Nesze, ne mondd, hogy nem vagyok a haverod! — nyomott a markomba egy tízest, és hozzáfogott lemosni az autókat. Egy darabig határozatlanul ácsorogtam, és gyűrö- gettem a pénzt. Végül zsebrevágtam. Azonnal észrevette. Rám rivalt:

— Ej, barátocskám, nem jönnél segíteni?

Egy kis idő múlva az autók éppoly fényesen ragyogtak, mint este, s nekem úgy tetszett, hogy tulajdonképpen semmi se történt.

Ettől a toleranciától már csak egy ugrás hiányzott egy nagyobb toleranciához, végül pedig a saját akcióimhoz. De ezekről később. Először szeretnék egyet-mást elmesélni a kölcsönzőben történtekről. Jaroslav naponta, helyesebben mondva minden éjjel újabb és újabb hőstettekkel lepett meg. Amíg én néhány nappal ezelőtt a piacon itt-ott elloptam egy-egy rothadt répát, és közben tele volt a nadrágom a félelemtől, addig itt a szemem előtt olyan huszárcsínyek játszódtak le, melyekről azelőtt álmodni se mertem volna. Jaroslav egyre gyakrabban hagyta el az őrhelyét, s isten tudja, hová ment zülleni a „kölcsönvett“ autóval, mely zsúfolásig megtelt nőkkel, férfiakkal. Többnyire reggel felé tért vissza, részegen és holtfáradtan, de sohasem felejtette el markomba nyomni a kijáró tízest.

Bizonyos idő után annyira hozzászoktam ehhez, hogy minden aggodalmam megszűnt, sőt, egyenesen örültem a pénznek. Azután egy napon hallatlan dolog történt. A náthás és éppen köhögő Jaroslav engem is az autóba tuszkolt. Talán fél órát mentünk, majd megálltunk egy gyümölcsös közepén. Számomra teljesen ismeretlen volt a hely. Kivilágítottuk a nyaralót, tábortüzet raktunk, grogot főztünk, s azt vedeltük egész éjjel.