Irodalmi Szemle, 1971

1971/6 - Kósa László: Keleteurópa népköltészete magyarul

melynek története szorosan kapcsolódik Magyarországhoz. Az első bolgár népdalt itt jegyezte le egy német irodalmár egy levert felkelésből menekült bolgártól 1720-ban. Pesten jelent meg az első bolgár nyelvű népköltési antológia 1842-ben. A század végén Strausz Adolf neves magyar balkanológus bolgár néprajzi tanulmányai úttörő szerepet töltöttek be. Neki köszönhetünk egy sor népdal- és hősiének-forditást is.

Alig néhány esztendővel a magyar népdal „felfedezése“ után, 1831-ben a kassai Felső-Magyarországi Minervában napvilágot látott magyarul az első román népköltés- fordítás is. Ponori Thewrewk József fordította, Kazinczy Ferenc adta közre Erdélyi Leveleinek illusztrációjaként magyar fonetikával leírt román szöveggel együtt, hogy a románul nem tudó olvasó a nyelv eredeti zenéjét is élvezhesse. Ma bizonyossággal tudjuk, hogy ez idáig fordításban magyar nyelven jelent meg a legtöbb román népdal és népballada. Tanulmányozásukat már Aranka György szorgalmazta. Csodálójuk volt Jókai Mór, aki elragadtatással nyilatkozott a román népballadákról, és két novellája hőséül román balladahőst választott. Valószínűleg Jókai biztatására tanult meg románul a különben Pest megyei születésű Ács Károly, az első magyar nyelvű román népköltési gyűjtemény: a Virágok a román népköltészet mezejéről (Pest, 1858} fordítója. Sajnos, keveset tudunk erről az érdemes emberről, a várbörtönt szenvedett 48-as honvédtisztről. Eredeti műveket nemigen alkotott, viszont a magyarság szomszéd népekről való ismereteit tevékenyen gyarapította. Kötetét kiegészítendő újabb fordításokat adott közre, tanulmányt írt a román népkölészetről, fordított szerbből is. Megtanult ezen kívül németül, szlovákul és csehül, tehát majdnem minden szomszédos nép nyelvén, amint azt hatnyelvű társalgási könyve bizonyítja.

Jókai és Ács Károly kortársa volt a korán elhunyt tehetséges író, Zilahy Károly. Román népköltési fordításai halála miatt nem szaporodhattak kötetté, nehezen hozzáférhető újságlapokön húzódnak meg. Keveset tudunk a szintén kortárs Ember Györgyről is, aki élete utolsó évtizedében Nagyváradon tanárkodott. Fordításai a maguk idejében sem voltak sikeres alkotások, de fontossá teszi őket nagy számuk és a közeledést szolgáló szándék. Ez a szándék vezette a fiatalabb nemzedékhez tartozó Moldován Gergelyt és Alexics Györgyöt is. Moldován sok-sok tanulmányt és vaskos könyveket írt, s jóllehet egyes megállapításai ma erősen vitathatók, az általa közreadott néprajzi anyag pótolhatatlan. Néprajzi munkásságát elsősorban folyóiratában, a Magyar-Román Szemlében fejtette ki. Alexics egyik legnevezetesebb, fordításokkal illusztrált munkája az a tanulmány, amelyben az emlékezetes Vadrózsa-per mérlegét készítette el nagy józansággal és tárgyilagossággal (1897). Bár románnak vallották magukat, magyarosan mondjuk a nevüket, mert e nevek alatt felmérhetetlenül sokat tettek a román művelődés, benne a népi kultúra magyar nyelvű ismertetéséért. Mindketten azok közé tartoznak, akiket gyakran nem is tudunk hová sorolni. Magyar nyelvű munkásságuk hasznos kapocsként szolgált a magyarság és szomszédai között. Sokan voltak ezek a két nyelven munkálkodó írástudók, ha teljesítményük nem is mindig maradandó. Igazán naggyá azok nőttek néhányan, akik mindkét kultúrában egyaránt járatosak voltak. Felül tudtak emelkedni a nemzetiségi viszálykodásokon úgy, hogy anyanyelvűket nem kellett megtagadniuk. Missziót végeztek, mert annak a népnek a kultúráját tolmácsolták, amelyik íküldte őket, és ledöntve a nyelvi megismerés bástyáit, szolgálatot tettek a magyarságnak is. Joggal tarhatjuk őket, néhányu- kat magyarnak és más nemzetiségűnek is.

A magyarországi román néprajzi kutatásokról az 1920 előtti magyar néprajzi folyóiratok adnak számot. Szerzőik nevét hosszadalmas volna fölsorolni. A román néprajzi vizsgálódásoknak Herrmann Antal volt ebben az időben a kezdeményezője és szorgalmazója. 1898-ban nyert néprajzból magántanári címet a kolozsvári egyetemen. Beköszöntő egyetemi előadását „Rumén ethnologiai feladatok“ címmel tartotta meg, értékelve nemcsak az erdélyi, hanem az óromániai román néprajzi kutatásokat is. Tanítványai közül jeles magyar és román etnográfusok és folkloristák kerültek ki.

1920 után azonban ezek a törekvések egy kissé megtorpantak. Száz évvel az első román népköltési fordítás megjelenése után modern fordításban is napvilágot láttak a legszebb román népballadák. Kádár Imre fordításait az Erdélyi Helikon pompás bibliofil formában adta közre. Idősb Kántor Lajos az Erdélyi Tudományos Füzetek számaiként jelentette meg a magyar-román folklórkapcsolatokról szóló tanulmányait 1933-ban. Majd az Erdélyi Fiatalok falujárásainak programjában a magyarság igazi