Irodalmi Szemle, 1971
1971/6 - Zsilka Tibor: Kommunikáció-elmélet, stílus, szövegelemzés
láttán a veres juhász beismeri tettét, másodszor a novella utolsó szava, amely a vizsgálóbiztos szájából hangzik el: — Barbárok — mondja a juhászokról eltűnődve. Ezzel az egy szóval az egész novella visszaüt arra, aki mondja, illetve az uralkodó osztály ellen fordul. Tehát a szociális mozzanat egyetlen sző által sugárzídik bele a történetbe — a novellába. Mi persze itt a kontraszttal és ritmussal foglalkozunk elsősorban; s ha jobban megnézzük a befejezést, a kontraszt és a ritmus ott is megtalálható. Itt a ritmikai visszautalás (rekurrencia) azonban elsődlegesen főként a téma szintjén mutatható ki. Gondolok itt a rézveretes szíjra, amely a legváratlanabb fordulatnál immár harmadszor tér vissza, s refrénszerűen visszautal az előzményekre is. És persze éppen ez a rézveretes szíj bírja vallomásra a veres juhászt. íme, a befejezés: „A juhász megfordult s elindult nagy, kemény léptekkel az ajtó felé. Mikor odaért s kezét akarta tenni a kilincsre, hátratántorodott. Nem tudott a kilincshez nyúlni. Nem tudott moccanni, csak nézett, nézett mereven, és a szája elkezdett habot verni. A kilincsre akasztva ott lógott a szíj rézzel kiverve. A juhász lassan a fejéhez nyúlt, aztán visszafordult. — Tekintetes uram ... Beismerem ... A vizsgálóbíró nem szólt egy szót se, csak nézett az emberre parázs szemmel, csak úgy égett a szeme. — Mink öltük meg a Bodri juhászt a háromszáz birkájáért meg a két szamaráért. Evvel meghajtotta a fejét. A vizsgálóbíró nézte, azután csengetett. Két pandúr lépett be. — Vigyétek. Adjatok neki huszonöt botot. A juhász lehajtotta a fejét, és megrokkantan ment ki az ajtón. — Köszönöm alásson. A bíró utánanézett s eltűnődött: — Barbárok.“ A kontrasztokat és a ritmust itt is érzékelni lehet; érdemes azonban arra is felfigyelni, hogy milyen dinamikussá válik a cselekmény. A kurta, 3—4 szóból álló mondatok, amelyek egyúttal szakaszok is, villámgyorsan váltogatják egymást. Az utolsó szó végül is lezárja a történetet, de úgy, hogy minden a visszájára fordul. A novella tehát — a két világháború közötti hagyományokhoz híven — pointe-tál végződik. Az, hogy milyen hatása van az utolsó szónak a novella végén az egész írásmű végigcsengésére, főként a Barbárok kompozíciójának ellentétrendszeréből derülhet ki. A befejezés önmagában is szerkezeti egységnek tekinthető, hiszen felborítja, mintegy semlegesíti az előző kontrasztrendszert. íme, a szerkezet: TÁRSADALOM Társadalmi szempontból a befejezés mintegy semlegesíti a juhászok tettét. Nem egészen ártatlanok ugyan ez után sem, amit az idézőjelek érzékeltetnek, de nem is annyira felelősek a cselekedetükért, mint ahogy erre az előzményekből egyértelműen következtetni lehetett. Ellenben „bűnös“ az a társadalmi közösség (osztály) is, amelyet a novellában a vizsgálóbiztos képvisel, hiszen a „barbárok“ ellenpólusát ők alkotják. Végső fokon azonban a történtek miatt a társadalmi rendre hárul a felelősség, hiszen
