Irodalmi Szemle, 1971
1971/6 - Zsilka Tibor: Kommunikáció-elmélet, stílus, szövegelemzés
egyik pólust Bodri juhász, fia és kutyái alkotják, a másikat a hívatlan, rossz szándékú vendégek (a két juhász és kutyáik) képviselik. Az első rész végül is azzal fejeződik be, hogy a veres juhász és társa agyonüti Bodri juhászt és fiát a háromszáz darab birkáért és a rézzel kivert bőrövért. A második részben még inkább kidomborodik fokozatosan a balladás légkör. Amikor Bodri juhász felesége nem leli a férjét, fiát és a juhokat a megszokott helyen, keresni kezdi őket. A tettesek félrevezetik, bebarangolja az egész Alföldet és a Dunántúlt, végül is kiül arra a helyre, ahol férje szokott ülni, nem messze az öreg körtefától. A második szerkezeti egység ott éri el a tetőpontját, amikor a kutya kikaparja a holttesteket. Az asszony nyomban Szegedre megy jelenteni a csendbiztosnak, hogy meglelte férje és fia holttestét. A harmadik szerkezeti egység a veres juhász bírósági tárgyalását mutatja be. Sok bűnét beismeri, de Bodri juhásznak és fiának a meggyilkolását nem. Csak amikor kifelé indul, s meglátja a kilincsen a rézzel kivert szíjat, akkor fordul vissza, és ismeri be tettét. A novella ezek után véget ér, mégpedig azzal, hogy a vizsgálóbíró barbároknak nevezi a gyilkosokat. A továbbiakban figyeljük meg azokat a részeket, ahol a novellában az élettel adott belső feszültség levezetése ritmus segítségével történik, ahol a kontraszt ritmust teremt. Már említettem, hogy a novella tragikus kimenetelét az írásmű legelején is sejteni lehet. A sajátos légkör megteremtése, a feszültség létrehozása kontraszt formájában jut kifejezésre, de a kontraszt egyúttal ritmust eredményez. Az egy mondatból álló szakaszok, amelyek a juhász kérdései közé ékelődnek, anafora (mondat eleji ismétlődés) segítségével kapcsolódnak egymáshoz. A mondatok információtartalma között azonban ellentétek húzódnak meg, helyesebben — egy ellentét. Az ellentét két pólusát így lehetne megnevezni. CSEND — CSEND-nélküliség (ugatás). íme: Az alaphelyzet ebben a környezetben a CSEND, de ezt a csendet minduntalan megtöri a kutya csaholásáról olvasott információ. Ez az oszcillálás a CSEND és a CSEND megtörése közt itt a kontraszt alapja; de a kontraszt alkotóelemei ritmikusan, ritmus segítségével kötődnek egymáshoz. Az összekötő kapocs itt az anafora. Persze, ahhoz, hogy az anaforát és a ritmust esztétikailag érzékeljük, fontos az is, hogy a mondatok rövidek, kifejezőek legyenek. S ez így is van! A kifejező funkció felerősödését (hangtani elemek: ritmus, hangsúly), tehát egyrészt a mondat eleji ismétlődés, másrészt a mondatok, sőt szakaszok rövidsége okozza. Ennek következménye, hogy a ritmust — inkább ösztönösen, mint tudatosan — érzékeljük. Az oszcillálást, a vibrálást a környezet természetes nyugalma és a nyugalom megtörése között az utána következő két szakasz is jól példázza: NYUGALOM: „A juhász végigheveredett a subáján, a szamár árnyékában és többet nem törődött az egésszel.“ A NYUGALOM megtörése: „Egy idő múlva a két komondor is észrevette, hogy idegenek közelednek, s mély kondulő ugatással ők is rákezdték. Olyan jertelmesen acsarkodtak, mintha nyúznák őket." Az utóbbi szakasz már kétségbevonhatatlanul arról tanúskodik, hogy valaminek történnie kell. Ráadásul ez úgy fejeződik ki, hogy a szakasz két mondata között gradáció van, vagyis feszültségfokozati különbség. A 2. mondat kiegészíti az elsőt, de megfelelő stíluseszközökkel; s tulajdonképpen csak esztétikai szinten van jelentősége: „Olyan jertelmesen acsarkodtak, mintha nyúznák őket.“ A mondat rendkívül expresszív, kifejező: a jertelmesen (hiperbola), az acsarkodtak (antropológiai-emberi jelentésvonzatával CSEND 1. A kis kutya, a puli jülelt, szimatolt 2. 3. A kutya egy pillanatig hallgatott. 4. UGATÁS la. s a következő percben vicsorítva kezdett ugatni. A kutya csak még jobban ugatott. A kutya ugatni kezdett.
