Irodalmi Szemle, 1971

1971/6 - Hrubín, František: Versek

TEGNAP ESTE (1930. augusztus 27.)

Tegnap, tíz nappal a búcsú után,

Netvofice főterén még állt a körhinta,

(Terina szedte a pénzt), az üléseken láncok ragyogtak, mihaszna, a szédület így is ki-kivágódott a körből.

Tegnap még a lövölde is állt.

A puskákat Viktor töltötte újra.

Láttam, amint Terina bekapcsolja a kopott wurlitzert,

Viktor a pult alá nyúl szárnykürtjéért, elénk dob két marék töltényt:

„Töltsék meg maguk!“ Fölfújja sovány arcát, kürtszó, csődörnyerítés ugrik a wurlitzer fölé, kavarog fenn a szélben a „Herkules-fürdő“ melódiája, elhagyja a templomtornyot, forgatja, csavargatja a kürtös, végül a fű közé rántja.

De egy hang fenn marad, lobog a csillagok között.

Közben Viktor egy pillanatra sem veszi le szemét rólam és Terináról.

Tíz napig tartott, s futottam minden este, végig a Bésna alján, Netvoíicére, s Terina minden este fölugrott hozzám a szálló hintába. „Leszakad!“ kiáltottam. Felújjongott.

Álltában térdét a hátamnak támasztotta, s rebego szárnyat bontottam vérköreiben.

Mindeddig nem is szólt másként hozzám, csak csattogott, zengett. Mintha az elemek szóltak volna belőle.

Tegnap este, az utolsó menet után, leültünk a deszkafal alá, árvacsalánok közé.

Próbáltam megcsókolni a halántékát, elkapta, de a hajából láng csapott felém, a szám kiszáradt, s hőséget éreztem mélyen a derekam táján.

„Nincsen még szeretője?“

„Nincsen“.

(Tonka

vaskos csípői egy pillanatra eltakarták az eget.)

„Nincsen.“

(Tonka durva kézzel — '

— ez a kéz próbálta ifjú testemről leölelni az idén a nyarat — kitépte Terina vérköreiből rebegő szárnyaimat s visszagyűrte őket a hátamba, tán örökre.)

„Nincsen.“

Átölelte a nyakamat, szájon csókolt:

„Én is szeretem magát.“