Irodalmi Szemle, 1971
1971/6 - Hrubín, František: Versek
František Hrubín románc szárnykiirtra (Részletek) MA ÉJJEL (1930. augusztus 28.) Sarkig tárt ablakom alatt csillagsugarak ostorozzák a zöld csalánerdőt. Fülledt augusztus. Ülök az ablak fáján, állig húzom a térdem. Virrasztók. Szobám hűvöse belenyom az éjszaka meleg, illatos viaszába. (Egy emlék pecsétje vagyok, mit végre fel kell törnöm.) SZEMÉLYEK TER1NA. Tizenöt éves. Csak ennyit tudok róla. Elmondanám, hogy milyen, de nincs rá szó. Illatok, formák, minden, mit húsz évem gyűjtött belém, benne lett láthatóvá. Szívja most mézeslépemből az emlékek rettentő édességét. Megáll a szívem, ha nézem, de ez az állapot nem a halálé, inkább az első lélegzés előtti feszültség csendje. Terina: még nem szerető, túl gazdag ahhoz. Ügy érzem, számtalan kézzel, szájjal érint. Minden fűszálban, lombban, csillagban ő szomjazik rám. Érintések kozmosza testem, pedig csak egyszer ölelt meg félve. A NAGYMELLÜ TONKA Poros lábfejek talapzatából két barna lábszár s két hófehér comb emelkedik ki. VIKTOR Sapkáját sosem veszi le, homloka fölé hosszú silt borul, hogy a nap ki ne harapja arcgödreiből a sötétséget. ÉN Keringek egyetlen szívem körül. NAGYAPÁM... De ezt hagyjuk!
