Irodalmi Szemle, 1971
1971/6 - Hrubín, František: Versek
eső micsoda éjszaka Eső, névtelen eső, névtelen s konok, mint vízbefúlt partra vetett teste; végnélküli bús eső, Verlaine-ért zokog, s hull — lemosva róluk a port — a cserepekre. Micsoda éjszaka, milyen baráti éj és barát nincs sehol! Konstantin Biebl halálára S mennyi napfény ragyog minden cseppben, s a gyermek hány csodás nevet ád neki. Ogy ragyog fel egyszer az emlékeinkben legszürkébb napunk, mint az eső cseppjei. Micsoda kétségbeesett bátorság: ezerszer és ezerszer, s mindig újra s újra bizonyítani, hogy az ember szárnytalan. Micsoda éjszaka, milyen baráti éj! František Hrubín Micsoda szorongás ez, melyben az ablakkeretbe zárt üresség végtelen szabadságnak tűnik ... Micsoda éjszaka! Újév éjszakáján A Halál: Almot hozok, hosszút, mélységes mélyet, lábujjhegyen járnának melletted a háborúk, s később boldog, táncos évek szórnák szét hamvaid a szeleknek. A költő: Hiába csábítasz. Minden percet számontartok itt, hiszen tudod, velük emelkedem egyre feljebb, s magamban mélyebbre általuk jutok. Éjfél van, ablakot tárok — A főtér kövér hó alatt pihen. Minden alszik, ellenség, barátok. Béke, csend s benne csatatér: szívem. Ö, gyermekeim, bár békét hoznának az évek, végtelen békét, az időkbe írva. S egyetlen háborút: magányos éjek harcát, melyben az ember önnön csatáját vívja. Az ilyen harcban erősödik az ember, ha győz, s ha veszít, egyre megy. S ha egy percre csüggedünk, a tenger idő bennünket örökre eltemet. Gál Sándor fordításai
