Irodalmi Szemle, 1971
1971/6 - Ozsvald Árpád: Gótika (vers)
{ejiik felett fakrisztus szúette teste, nem hisznek már a mennyei lakomában, lecsap a bunkósbot, kőszörnyek sikoltva hullnak a mélybe, kőcsipkék leomolnak, kövér papok bűnbánó imája mit sem ér, a népnek nem égi manna, de földi kenyér kell, reszket a polgár, kincseit elássa, zsoldosok készülnek szörnyű mészárlásra, felnégyelt hullák, kerékbetört vonagló testek, kitépett nyelvek iszonyú némasága, 6, fény, máglyák imbolygó árnya a kőfalon! Látom a szépség és borzalom kőbedermedt századát, Pál mester göndörhajú, ájtatos szentjeit, a poharat szorító kéz fojtott indulatát, a félig nyitott száj már nem mondja ki igazát, a láb megtörik térdben, a kőfej lehanyatlik, a kőkupolák gyertyafüstös, tömjénes magasában, rozetták kőcsipkés fényhálóján túl táncot lejt az álmok kövér angyala, Quasimodo lelke zokog a harangok énekében! Ernest Zmeták: Falusi asszony (jametszet, 1947 )
