Irodalmi Szemle, 1971

1971/6 - Ozsvald Árpád: Gótika (vers)

gótika

ö,

fény,

sugár,

könnyű

bordák,

kőerek,

angyalok

szárnyalása

ördögfejek

nyelvetöltő

vigyorgása,

ólomkeret

üvegvirága,

Mária mosolya,

KŐ Mária kristálykönnye KŰ KÖ oszlopok végtelenje, KŰ KO kupolák űrharangja, KŐ

KÖ szakáll mögé rejtett szó, KO KŰ arcra vésett türelem, KŰ KŰ ruhák, selymek hullámzása, KŐ KŰ szöges lábak vitustánca, KŰ

Tűzben roppanó gerendák, bordák üszkös feketéje, harangok olvadó nyelve, érc- eső dörömböl a színes rozettákon, torokba fúródó nyíl, égretárt véres kéz kardok tört hegye, lovak ólompatái taposnak vicsorgó, pogány koponyákon, lányok szoknyája várpatak, Madonna karja kiszakítva, gyermekét a földre verték, mint szélvihar, zúdult át a meggyalázott városon, rabolva, dúlva az ellenség; járja a táncát a halál, temetetlen hullák felett lobog pestises palástja, csatornák szennye árad, csonka koldusok tépett serege jajgat a lépcsők előtt, az égen csudajelként üstökös támatf, szikrázó kard — az éjszakát kettévágja, megszállott próféták a romlott világ utolsó napját hirdetik — nincs bocsánat!

S jönnek a bocskorosok, bütykös kezükben kasza villan, szájukban csikorog a szó,