Irodalmi Szemle, 1971

1971/6 - Rácz Oliver: Befejezetlen szimfónia (vers)

kazlak alá festi a hajnali rétet, és ez a rím; csupa szín.

És ez a rím csak a lét ütemét, igazát zakatolja a vérbe; kezdete nincs, csak színkeverése: emberi élet, emberi gond.

Tedd, vidd, gyarapítsd sebesen; ez a kör zárttá sohase zárul, ez az élet zúgó vetése, hajdani békéit harctereken.

Harctereken, hol már béke pihen; tegnapi harcterek új aratása, emberi magból új akarat; emberi arcok mása emberi tükrön ember marad.

Hét vizű partok zúgnak a szélben, szél sodor roncsot a hét vizű partra;

szél nyomát ütni kár, ne keresd: emberek arcát emberi arcra

— szél zizegése — soha ne fesd. Hét vizű parton vár a tutaj, úsznak a víz színén kis vagyonok, mind a tiéd, ugye ismered, érzed, viseli mind a kezed nyomát; mentsd a vagyont és építsd a házat hazát is épít, ki gyarapít, építsd, míg bírja hited s a hátad, ez most az élet új dala itt: hozd, vidd, fuvarozd, amíg bírja a csontod, hozd, vidd, fuvarozd, mint egy hű tutajon, az emberi szót és az emberi gondot, hozd, vidd, fuvarozd, s ne tégy soha pon —

Ernest Zmeták: Tél Lendakon (színes fametszet, 1965)