Irodalmi Szemle, 1971

1971/5 - FIGYELŐ - Gágyor Péter: Egy átlagon felüli komédia

Átlagon felüli komédia

Ján Solovič Kolduskalandját mutatta be a kassai Thália Színház, miután többek között a kassai Állami Színház és a Szlovák Nemzeti Színház is játszotta. Nos, talán éppen a fiatal Tháliának sikerült a legjobban az elszakadás a konvencióktól és a megírt mű adta lehetőségek legszélesebb kihasználása.

A 36 éves Solovič a szlovák drámairodalom élvonalába tartozik. Műveiből szinte már Közép-Európa valamennyi nyelvére fordítottak. Jó néhány alkotásával találkozhattunk a televízióban és színpadon. A komáromi MATESZ is bemutatta SOS című darabját, megváltoztatott címmel. Nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy Kolduskaland]a — melynek magyar nyelvű bemutatóját láthattuk a Thália Színház színpadán — Solovič egyik legsikerültebb műve.

Magja a kispolgári álom, pontosabban a kispolgári életcél végkifejlése: nagy pénzhez Jutni bármi áron. A darab ideája rámutat a kispolgári önrealizálódás egyetlen útjára és annak könyörtelenségére. Solovič „V. Frankjai“ azonban hétköznapibbak, és ezáltal nem olyan elvont személyek, mint Dürrenmatt tragikomédiájában. A témát, a „milliomos koldus“ meggyilkolására való felkészülést is hétköznapi vagy inkább mindennapi tragikomikus zsánerben komponálja meg a szerző. A két véglet zsáneréből, a tragikomikus zsánerből: a cselekmény (a gyilkossági készületek) a tragikumot, az ellencselekmény (a gaztett álcázása a „lottófőnyeremény“ megünneplése) a komikumot hordja magában. Két véglet, mely csak az életnek sajátja, melynek megközelítése jelentős erénye a színpadi szerzőnek. „A darabban egy és ugyanazon helyzet vagy figura magában hordja az árnyékot és a fényt, a szomorúságot és a kedélyességet, a tragikumot és komikumot, fájdalmat és örömöt. A darab humora nem szépségtapasz, de szerves része a valóságlátásnak, mélygyökerű és ezért fájdalmas."

A konfliktus nem a cselekmény és ellencselekmény ütközéséből fejlik ki, pontosabban nem egy szabályos ütközésből. A koldusról kiderül, hogy megsemmisítette a pénzt, mert ezt prófetikus feladatának képzelte, a cselekmény [a gyilkossági szándék) megtorpan, elsöpri az ellencselekmény (a főnyeremény megünneplésének öröm- és alkoholmámora), mely komikus indítása ellenére hirtelen tragikus végbe fordul át.

A történet nem hosszú, egy rövid újsághírben is elmondható: két borbély meg akar gyilkolni egy milliomosnak hitt (ezt számításaikkal alátámasztották) koldust. Hogy hirtelen meggazdagodásukat álcázzák, lottófőnyereményt ünnepeltetnek körükben. A koldusról kiderül, hogy a pénzt megsemmisítette, az ünneplést azonban nem tudják már megállítani, ezért anyagi kárt szenvednek. Az ünnepségen részt vevő koldus alkoholmérgezésben meghal.

De nem éz a lényege a darabnak, hanem az emberi kapcsolatoknak és a pénz mobilizáló hatásának ábrázolása.

Két drámafordító pályakezdésének örülhettünk a bemutatón. Szerencsésen találkozott Gálán Géza — a színházi ember — és Batta György — a költő — a fordítás művészetében; kölcsönösen kiegészítették egymást, sikerült elérniük, hogy a nemzetiségi összefüggések világában is, az eltérő nemzeti jellegzetességek ellenére is, a komédia hatása legalább olyan legyen, mint az eredetié lehet. Ebből a szempontból kell elismerően értékelnünk a darabban előforduló nevek megváltoztatását, valamint egyes „kiszólások“ átalakítását. A fordítók az eredeti művel mint élő anyaggal dolgoztak, s tegyük hozzá, szellemességükkel sem takarékoskodtak.

A már emlegetett három bemutató háromfélesége azt bizonyítja, hogy a megírott mű szerkesztésmódja a rendezőnek a lehető legnagyobb szabadságot biztosítja a rendezésben, a színpadi lehetőségek és a színházi játékstílus megválasztásában. Ennek a szabadságnak azonban buktatói is vannak. Első olvasásra a So- loviC-mű nincs mozgósító hatással az olvasóra. Solovič nem bontja ki a lehetőségeket, hanem elsősorban jelzi őket, az viszont olyan erény, amely által már a rendező és a mű első kontaktusa is alkotói hozzáállással jöhet létre.