Irodalmi Szemle, 1971

1971/5 - ÉLŐ HAGYOMÁNY - Válogatás a két háború közti csehszlovákiai magyar kommunista sajtó anyagából

Munkások

madonnája

Josef Hora

Fűzfa

Petr Bezruč

Ha ott volnál, négy nyirkos falat látnál, a pince piszkos homályát, ágyát, s benne egy nőt, ki embertől született.

Ah, tömjén! Látnál füstölgő tűzhelyet, megéreznéd a szegény ebédnek szagát,

egy csomó gyereket, kik elsírnák a nyomor kéregető dalát, látnál a szalmazsákon.

Madonna! Mily vastag vagy! Mily elhervadt.

Kezeden kéklő ereknek csomója,

homlokod alatt meg nem alkuvás, ajkaid szárazak — és a szeretet szavait már régen elnyelte a nyomor nyelőcsöve.

S a három király. Kihagyták ezt a házat,

nem volt számukra ajándékuk, te szegény, gyermekes nő,

Isten csillaga hagyta eltévedni őket.

Szétosztották aranyukat, a zsírt, kedves nevetésüket, meleg szobákban, puha ágyacskákon; gazdagok mentek az övéik közé.

És Betlehem

telve szegénnyel, rongyos cipőtlennel: vakkal, beteggel, eltévedettel — te itt oly nehezen lélegzel, lehullt rólad a szépség, gyermek — a csoda issza ereidnek keserű tejét, de hidd;

ha eléri harminc évét,

ajkán a lázadás evangéliumával megy a városba be. kikiáltja a téren, hogy eljő az igazság, felfegyverzi a tömegeket, álmot és vasat tesz kezébe — s nem hagyja magát keresztre feszíteni.

Mert az ő imádsága tett lesz.

Csehbő' fordította: Beregi Sándor fMagyar Nap)

Bohumin alatt, hol őseim szavai csengnek és Krušov között, hol pirosló gyár pipál, füstöl a magasba, úri gyár, ahol oly nehezen, fáradtan szakad a sóhaj a tüdőnkből, fekszel, én templomocskám, fatemplomodáai.

Mohával díszített rozoga kunyhócskák és négy topolyafa közt Krisztus a kereszten, így nyomták fejemre a töviskoronát Bohumin mellett,

kezem Ostrauban szögezték fel, Téšínben szívamba döftek, Lipináról maró ecettel itattak a Lysa mellett meg lábamat szögezték át.

Egyszer, ó, egyszer eljössz majd értem, te sötét és fénytelen szemű leány, ki mákot cipelsz kicsiny kezeidben.

Tovább is pattog a korbács, és tovább is tipornak minket, Bohumin alatt és Hrušovban, Lutyinyén, Baskán.

Ű, de én nem hallom többé, mi közöm már hozzá.

(Magyar Nap, 1938)