Irodalmi Szemle, 1971
1971/5 - ÉLŐ HAGYOMÁNY - Válogatás a két háború közti csehszlovákiai magyar kommunista sajtó anyagából
Fábry Zoltán A Rákócziak harcának mai ér£e'me A szlovenszkói magyar író üdvözlete ezen a manifesztáción nem az ünnepi alkalom frázisa, de a legszebb hagyomány és a szlovenszkói adottság parancsa. Rákóczitól Kossuthlg, Petőfitől Adyig minden igaz magyar álma Közép-Európa megbékülése, Közép- Európa népeinek testvérisége volt. A néptestvériségi gondolat volt a szlovenszkói magyar költő első szava, a Sarlósok budapesti Petőfi-koszorúja — ahol a vörös szalag kötötte egységbe a dunai népek nemzeti színű szalagjait — egyszerű demonstrációnál már több volt: ez a szlovenszkói új magyarság hangja volt, mely nem akar bűnismétlő lenni. Innen már csak egy lépés a mai antifasiszta íróig, aki nem kerget álmot, és a testvéri muszájt sem színesítheti dallá és szépséggé, mert sikoltva és figyelmeztetve ordítja az utolsó óra monoton közép-európai parancsát: el a német csizmamilitarizmus- tól, el a testvérgyilkoló fasizmustól! Ez a mai manifesztáció, mely az itt élő népek szolidaritását nyilatkoztatja ki a demokrácia védelmében: a vörös zászló internacionális jegyében fogant meg. Ez látszatra ellentmondás. Internacionalizmusok és nacionalizmusok nem találkozhatnak. Ez így van, és igaz, amióta fasizmus van, amióta a nacionalizmus őrülésig beteg elfajulás^ egyetlen egy célban éli ki magát: a közösségi kapcsolatok elszakításában. Aki csak önmagát látja és dicséri, az ellenséget kénytelen látni minden tanban, eszmében vagy vallásban, mely népeket és nemzeteket közös síkra hozhat. A fasizmusnak nemcsak a kommunizmus az ellensége, de ugyanúgy a kereszténység, a demokrácia, pacifizmus és humanizmus, tehát minden: amiben emberközösségi gondolat van. Aki a nacionalizmus mértékét a fasizmusban találta meg, az elvesztette emberségi kapcsolatait, annak a nacionalizmusa — a fajőrület révén — embergyilkossággá züllik. Ez a nacionalizmus háború és semmi más. Rablás és hódítás nem tűr erkölcsi parancsot, tehát önmagát emeli törvénnyé. Ezzel a barbár felfogással szemben mi azt állítjuk: nacionalizmusa csak annak van, akinek internacionalizmusa van. Csak ami mindenkire kiterjeszthetően érvényes, lehet a nacion-alizmus mértéke is. Különben: önimádat, brutális önzés, mely csak egy célt ismer: a háborút. Ma mindenütt népek megbéküléséről beszélnek. De a népek megbékülésének előfeltétele: a népek megértése. A fasizmus ezt nem ismeri. A népek megértése és megbékülése csak a fasizmus ellenében oldható meg. A fasizmus nyelvén csak bombavétők beszélnek érthetően. Ha azonban népek és nemzetek az emberek nyelvén beszélnek, ' akkor elsiketülnek a bombavetők. A népek megértése és békéje ma nem a szobatudósok álma, de a népek egyetlen eredményes védekező lehetősége a barbarizmus ellen. A közös veszedelem a legjobb összekötő. És ez a közös veszedelem adva van: a Közép- Európát elnyeléssel fenyegető német fasizmus brutalitásában. A kassai magyarság egy hét előtt Rákóczi nagyságának áldozott, de vajon vállalta-e mai értelmét is?! Rákóczi szabadságharca az itt élő népek manifesztációja volt a német uralom ellen. Ma ez a veszedelem ezen a földön újra aktuális. Tegnap még Ausztria volt a válaszfal, ma az imperializmusok legmohóbbja a nyakunkon. Nemcsak a magyarok nyakán, nemcsak a csehek, szlovákok, románok, szerbek és horvátok nyakán, de Közép-Európa nyakán. Rákóczi kesergője — „Jön a német, dul-ful, éget, mindent pusztít, rabol, kerget. Hejh, már mit tegyek?!“ — ma nem új, és keserűbb értelmet kapott. Nekünk azonban tudnunk kell, hogy mit tegyünk! Népek, nemzetek, eszmék és vallások közös demokratikus védelmi tábora — ma Közép-Európa egyetlen mentsége! A magyarság, ha élni akar, nem lehet újra a német imperializmus rabja. A történelem folyamán egy nép sem vérzett annyit a németség érdekében, mint a magyar. Nézzétek a vér utolsó statisztikáját: a világháború halottainak arányszámában a magyar hősi halottak vezetnek. Ki meri állítani, hogy ez a szám magyar érdeket trágyázott?! A szolgaveszély a magyarságot eddig is a németellenes táborba hajtotta, a szabadságharcai mindig németek ellen irányultak. Most nagyobb a veszély, és az ellenállás mégis ki-
