Irodalmi Szemle, 1971
1971/5 - ÉLŐ HAGYOMÁNY - Válogatás a két háború közti csehszlovákiai magyar kommunista sajtó anyagából
süt, ember az ember. Legyőzve, leterítve feküdnek a csillék, eltaposott ellenségek. Mások is döntötték a csilléket. „Hó — rukk ,r .“ Valaki hatalmas kalapáccsal nekiment egy földkotró gépnek. A gép az ellenség. Irtó erejével száz embert pótol. A gépek miatt van munkanélküliség, éhség, könny. „Ne bátsd a gépet!“ Elrántották a munkást a géptől. „Erisszetek!“ Mert elvették a kalapácsot a kezéből, a körmével ment neki újból a gépnek. A foga csikorgott esztelen dühében. Erő, hit, gyengeség, hitetlenség, vadság és szelídség, szomorúság és öröm kavargott az emberek lelkében. Egyetlen nagy kavarodás volt a tér. A felszabadult erők hatalmas tánca. Mindez csak pillanatokig tartott. Aztán elkiáltotta magát a ragyás arcú ember: „Előre — e — e .. .“ összeállt a tömeg. Nem kellett rendezni, mindenki magától találta meg a helyét. Hatszáz ember. Fekete sereg. Katonaság. Elindult. Egy-kettő. Egy-kettő. Menetelt a tömeg. Kopogtak a csizmák. Kopogtak a bakancsok. Megfeszültek a kemény férfiizmok. A föld felelt a lábak dobbanására. Egy-kettő. Egy-kettő. Amerre elhaladt a tömeg, ásók hullottak ki a kezekből. Nőtt a tömeg, megnőtt, megdagadt fenyegetően hatalmasra. Olyan volt, mint egy ígéret, mint egy fenyegetés. A levegő felelt a lábak dobbanására. Egy-kettő. Egy-kettő. Az alagútban fúrógép dolgozott. Gumicsizmás emberek állottak térdig vízben, meztelen testükből poklok forrósága fakasztott izzadságot, fekete nagy kezű ördögök. Behallatszott hozzájuk: „Sztrá-ájk!“ Megállt a fúrógép. Kijöttek a fekete nagy kezű ördögök, a napfényben pislogott sötétséghez szokott szemük, testük didergett a poklok forrósága után. Még nagyobb lett a tömeg. Egy-kettő. Egy-kettő. A faluba érve gyűlést tartottak, sztrájkbizottságot választottak. A ragyás arcú ember lett a sztrájkbizottság elnöke. Ugyanakkor csendőrökkel megrakott teherautók rohantak a sztrájkterület felé. A magára hagyott feltépett föld pedig úgy feküdt a napon, akár egy megerőszakolt, kitakart asszony. (Az Ot, 1935) Közös sorban — egységes életkövetelés — Sose emlékszem, hogy erre mifelénk ilyen hercehurca lett vóna az urakkal, mint mostanában. Elkívánják, hogy a szegény éhen dógoznék nekik. Most is emiatt vagyunk Itt bent a hivatalban — panaszkodik egy öreg béres Szinyérből. Ott tizenegy cseléd, tizenhat arató és nyolc dohányos tette le a munkát, mert még a hónap elején kellett volna fizetséget kapniuk. Most már a hónap közepe is elmúlt, de nem látják bérét a verejtékes dolognak. Megígérte az úr a jegyzői hivatalban, hogy szerződést köt velük még akkor, amikor először sztrájkoltak. Mert vannak olyan munPrerau Margit Mozdulnak a földek
