Irodalmi Szemle, 1971
1971/5 - ÉLŐ HAGYOMÁNY - Válogatás a két háború közti csehszlovákiai magyar kommunista sajtó anyagából
Hogy mégis mi lenne a fölöslegesen maradt emberekkel: iparosokkal, munkásokkal, hivatalnokokkal? Törődjenek vele ők. Itt paraszt beszél keserűen és duhajon, és nem lát senkit, csak magát. Nem sokat beszélek, mert a sok beszéd fecsegésnek tűnik. De amikor a dolgok képe így kialakult bennem, és Így elmodtam sorjában, hogy tudom, miről van szó azokban a programadásokban, amelyek a válságból való kivezetés útját a paraszt fölfejlődött életvonalSnak letörésével hirdetik, ordítok egy keserűt fölszakadó érzéseim miatt: a hétszakramentumos keservességit a kerge eszinek, hát ezt a célt rakja elém? Hát azt hiszi, hogy igazán megbutulok, és meghajtom a fejem? Hol vagytok kultúra mesterei, hogyan nézitek azt a nyilatkozatsorozatot mostanában a lapok hasábjain: nemzetgazdasági vezéreink nagy buzgpságát? Szóljatok hozzá a kérdéshez, harcoljatok, ha szavatok van a kultúra megmentésére és irányba állítására egy emberibb élet felé. A paraszt megszólalt. (Az Ot, 1931) Morvay Gyula Magamig ért a sor Bennem már végét járja a zsoltáros élet, Magam vagyok a csúcsos harag, bosszúállás. Nagy sor volt ez, végefogyhatatlan dulakodás, ez vagyok én is, idáig várt úrdógás zsellérivadék. Mert éhes zsellérőseim fájását érzem, sorsunk is repesztett szakadék urak kertalja tövében. Megkeresem kevéskenyerü apáimat, jönnek is sokszor, nem ijesztnek, nézem kaszáikat, hajnalon gyalogoló inaikat. Sor végéről kérdezek előre, és rőzsefüstbe, bablé szegénységébe fullad sorsunk menekvő arca. Itt állok zsoltár nélkül. Kevés nekem, nagyon kevés rosszlajbijú apáim csepp falatja. Magamig ért a sor, bennem már felszállt a szó, és most új kapitólát írok apáim-járta széíes tallókra, bennem csak kaszátok hegyére tűzött úr utálása ég zuhogva, bennem fulladt uccáitok szava forró sikoltássá reped: Elég volt! évszázdok dohát, kínját nyalábolom össze, gyertek, hajnali gyalogolok, sor végéről kurjantlak munkába, minden, minden zsellérhalottat uccákra teregetünk jászős koporsóba, mert jászós volt az élet is, most fizetni! Nagy kommenciót, elmaradt jussot ütünk ki, urak, belőletek! Magamig ért a sor. De itt már felkéredzkedik a bér! Fénzes jóllakottak! Mindenért! Mindenért fizetni! IAz Ot)
