Irodalmi Szemle, 1971
1971/5 - ÉLŐ HAGYOMÁNY - Válogatás a két háború közti csehszlovákiai magyar kommunista sajtó anyagából
Balogh Edgár Földmunkásfront /Részletek) Mi sem természetesebb, mint az, hogy ha van valahol marxista felfogása a kornak, szocialista értékelése a jelenségeknek s forradalmi elképzelése a jövőnek, akkor ott meg kell találni az utat és módot a földmunkásharc támogatására és fejlesztésére. Ebből az elgondolásból indult ki a Sarló pozsonyi munkacsoportjának mozgalma is a baloldali magyar intelligencia körében. Május folyamán három kiszállást szerveztünk a galántai, vágsellyei és dunaszerdahelyi járásban kitört mezőgazdasági sztrájk tanulmányozására. Orvosokat, szerkesztőket, jogászokat, művészeket, Írókat, tanárokat hívtunk meg ezekre a kiszállásokra, s a résztvevőktől csak azt kívántuk, hogy hűen adják vissza a látottakat és hallottakat az intelligencia megnyilvánulási fórumain. A baloldali intelligenciában igy azt az egészséges folyamatot igyekeztünk megindítani, amely a szellemi dolgozókat a légüres térben való elvont teoretizálás vagy a giccses kispolgári lelkesedés helyett a maguk sajátos felkészültségének megfelelő szerepkörrel állítja be a proletariátus harcvonalába. A kiszállások alkalmával Diószeg, Tornóc, Dunaszerdahely, Vásárát és Bős napszámosaival, szegényparasztjaival és cselédeivel került bizalmas, közvetlen érintkezésbe a dolgozó intelligencia és a haladó diákság küldöttsége. Mindkét fél számára hasznos és tanulságos volt ez a találkozás. A Sarló munkacsoportjának megjelenése a sztrájkvidéken erősítette a harcosok osztályöntudatát, miután a beszélgetésekből, felszólalásokból, vitákból hamar kiviláglott, hogy a kiszállások résztvevői a nyomor és kizsákmányolás ellen küzdő falusi proletariátus mozgalmában új emberi történelem alakító erejét látják. A kiszállások vezetői, a sarlósok, mindenütt a baloldali diákság és a dolgozó Intelligencia üdvözletét és együttérzését tolmácsolták a földmunkásoknak, s ezek a felszólalások lelkes fogadtatást váltottak ki mindenfelé. A legtöbbet a kiszállások azonban mégis magának az intelligenciának jelentettek. Emberekkel beszélgettünk a tűzvonal- ban, s ezekből a meghitt beszélgetésekből leszűrhettük a tanulságokat a kisebbségi magyar intelligencia olyan nagyvonalú mozgósítása számára, amely kiragadja ezt az elszegényedő réteget torz álmaiból és gátlásaiból, s a meginduló tömegek szellemi fegyvertársává teszi a proletariátus vérszínű lobogója alatt. A diószegi sztrájktanyán A diószegi földmunkásokhoz néhány nappal a galántai járás nagy földmunkásgyőzelme előtt jutottunk el. A tűzoltószertár betonépületében, a világos, szép kultúrteremben volt a sztrájktanya. Asszonyok, lányok tömege várakozott itt kedvező eredményre. Ga- lántán aznap folytak a tárgyalások a vörös szakszervezet kiküldöttei és a munkaadók között a járási hivatalban. Már útközben csatlakoztak hozzánk munkások, megérkezésünk hírére hamarosan nagy számban gyűlt egybe a földmunkásság. Miután elmondottuk érkezésünk célját, kezdetét vette egy olyan eszmecsere, mely a maga eredeti formájában példaadóvá vált a munkásság és a baloldali intelligencia további érintkezése számára. Hatalmas asztal köré ültünk, a földmunkások gyűrűben vettek körül. Feltesszük a kérdést: — Elvtársak, az életviszonyaitokról szeretnénk tiszta képet nyerni, hogy szót emelhessünk harcotok érdekében mindenütt, ahová eljuthatunk. Nem mondaná el közületek egy sztrájkoló földmunkásasszony, hogy hogyan élt a családjával ősz óta? S jelentkezik egy asszony, utána másik, harmadik. Nem panaszról van most szó, hanem tárgyilagos jelentésről. Az embergyűrű beleszól és javít. A kiszállás résztvevői jegyeznek. Pontos adatok, ilyesfélék: négy gyerek, férfi, asszony összbevétele kőműves- munkából 1931. október hava óta 260 korona. Hogyan lehet ebből több mint fél évig megélni? Valamit a községtől, a diószegi cukorgyártól s az államtól verekedtek ki a diószegi munkanélküliek, a gyerekek az iskolában kaptak is tejet. A kiskereskedőnél 900 korona adósságot csinált a család. Most 8 korona 50 fillér bért akar adni a
