Irodalmi Szemle, 1971
1971/5 - ÉLŐ HAGYOMÁNY - Válogatás a két háború közti csehszlovákiai magyar kommunista sajtó anyagából
Ifjúmunkás dala Forbáth Imre A csodaváró Eleget halásztatok ránk horgas paragrafusokkal a nagyváros szennyes vizében — gyomrunk korgása zavarta a honpolgárok rózsás álmait. Miénk voltak a hideg kövek, a gyárnegyed füstölgő salakrakásai, pincék kormos petróleumlámpásokkal s fekete falakkal, inik nedvesek voltak, mint anyánk szemei. Tiétek a tiszta, jó ruhák, az ívlámpás, hatalmas, nyüzsgő körutak, a transzparensek, a gyémántok, a dús, pávás asszonyok, a templomok litániái, a tömjén s a zúgó, nehéz harangok. Miénk a börtönök, a hóhér s a kötél, a paragrafusok kettős kampója, az iskolák palatáblái és szörnyeteg unalma. Volt számunkra erkölcsös, sok mesétek jóról és rosszról, farkasvermeitek a kenyér és kolbász körül, gépfegyverek és szuronyok a Wertheimszekrény előtt. Unjuk már tömni gyáraitok tüzes kazánjait, hogy tőle a ti telhetetlen bendőtök gömbölyödjön, a mi szomorú életünk trágyázta a cudar földeket, hogy belőle terebélyesedjen a ti gazdagságotok. Elég volt, elég, mindörökre elég! millió kiáltásunk szövődik össze egybe széttéphetetlen vörös zászlószövetté! Évei repülnek, mint sárga keselyűk, Alatta elfutott a föld, de ő nem jutott tovább, A szomorúság rongyaival beteg körül járkál a hatalmas városokban. Ez a kikötő, hol hajója egykor partot ért, A kapitány meghalt, a patkányok megmaradtak, A zászló szövetéből kék zubbonyt Varratott őrülten sárga csillagokkal. A latrinákon ül, és várja a csodát Mely édes és borzasztó legyen, mint Kitty ajkai. A csoda azonban nem jön. Szingalézia Lázadó rabszolgái közt időzik a csoda! A csoda még messze van. A messzi Indiákon A vad és rendbontó Oj vörös holdjai alatt — Ö vár és várni fog ölhetett kezekkel, De az ölhetett kezekbe nem hull a csoda! (Az Ot, 1931)
