Irodalmi Szemle, 1971
1971/5 - ÉLŐ HAGYOMÁNY - Válogatás a két háború közti csehszlovákiai magyar kommunista sajtó anyagából
Földes Sándor A névtelen katona Hazugság! hazugság ez is, mint az oltáraik és könyveik, mint a festett erkölcs az arcukon, mint minden lépésük gonosz, hamis, hazug emlék? aranybetűs csalás: a lelkiismeretaltatás köve, hol a gyilkosok virág mögé rejtik arcukat — névtelen? hogy könnyebben elfelejthessék — de mi tudjuk az összes neveket, tudjuk, kik voltak: apák, fiúk, testvérek! nem névtelenek! és tudjuk: KIK A GYILKOSOK! nem engedjük ezt a nevet dicső felhőrongyokká tépni! nem névtelen! a levágott karok bennünk borzonganak, az eloltott szemek bennünk parázslanak, a lehullott lábak bennünk sorakoznak, bennünk zúgnak a sírok temetetlenül, nem engedjük végleg eltemetni a névtelent! más temetésre gyűlnek a temetlenek, vállunkat zúzzák a megnőtt aranyhegyek, gyomrunkat az ellopott kenyerek a valóság őrületet dübörög bennünk: kezek! lábak! szemek! bennünk zúgnak a sírok: nem téphetik ki belőlünk AZ ÍTÉLETET! (Az Ot, 1931)
