Irodalmi Szemle, 1971
1971/5 - ÉLŐ HAGYOMÁNY - Válogatás a két háború közti csehszlovákiai magyar kommunista sajtó anyagából
magyar kommunista szenátort, hogy a szöveget immunizálják, amiért ezen az úton is köszönetét mondunk nekik. Azonban jelentésünk egyes részeinek még a parlamenti cenzúra sem irgalmazott. Mit itt találsz, olvasó — több, mint jelentés. Dokumentum. Szörnyű esemény és az egész rendszer még szörnyűbb korhadtságának a korképe, egy rendszeré, mely nemcsak hogy előidézte ezt a véres pünkösdöt, de amely konokul és nyegle gőggel még fedni és vállalni tudja, és így — jóváhagyja ... Készültség, amilyet Kosút még nem látott... A kosúti nyilvános gyűlést, mint Szlávik miniszter is kijelentette, a „közbéke és köznyugalom megóvása érdekében“ tiltották be. Ez már a második gyűlés, amit Kosú- ton a galántai járási hivatal betiltott. Az elsőt május 17-re, vasárnapra hívták egybe. Ekkor Kosút sztrájkban állott. A tilalmat nem szegték meg, annak ellenére, hogy a községben nem volt olyan nagy csendőrkészültség, mint hétfőn. IA parlamenti cenzúra kobzása.) A második gyűlésre, amit a hatóságnak szintén annak rendje és módja szerint bejelentettek, különösen Kosút környékén szélesebb agitáció indult meg. Az érdeklődés a gyűlés iránt annál nagyobb volt, mert köztudomásúvá vált, hogy a gyűlésen Major képviselő fog beszélni. S az érdeklődést fokozta az is, hogy a gyűlésnek az eredményesen befejezett sztrájk után kellett lezajlania. A galántai járási hivatal azzal a megindokolással tiltotta be ezt a gyűlést is, hogy a rendezők nem nyújtanak semmiféle kezességet, hogy képesek lesznek a rend háborí- tását megakadályozni. A betiltási végzést a gyűlés egybehívóinak hétfőn a reggeli órákban kézbesítették ki. Aki ismeri a közlekedési viszonyokat Kosút környékén, az tudja, hogy az egybehívok már nem értesíthették a környéken levő majorokat. Még akkor sem, ha a szolgabíróság fullajtárjai lennének. Ebben az irányban a hivatalok nem fejtettek ki nagyobb gondoskodást. Annál inkább más irányban. A belügyminiszter Kosútról szóló beszámolójában kijelentette: „Mivel zavargások voltak várhatók, megtétettek a szükséges közbiztonsági intézkedések.“ Ez abban állott, hogy Kosútra hozattak — hivatalos jelentés szerint — 40, a mi megállapításunk szerint 60 csendőrt. A csendőröket kizárólag Kelet-Szlovenszkóról hozatták. A parancsnoklással Szoucsek törzskapitányt bízták meg. Kosúton az államfordulat óta nem volt ilyen csendőrkészültség. A helybeliek gondterhesen csóválták fejüket a csendőrelőkészületek láttára a jegyzői hivatal udvarán és a fogyasztási szövetkezetben, ahol a csendőrosztagokat elhelyezték. Valami félelmetes előérzet szállt meg mindenkit ezen előkészületek láttára. Máskor is volt Kosúton nyilvános gyűlés. Volt az 1929-es viharos sztrájk idején. De a „rend és nyugalom“ még akkor sem követelte meg a hivatalos jelentés szerinti 40, a mi értesülésünk szerint 60 csendőr jelenlétét. Ilyen készültségnek szembeötlőnek kellett lenni. A miniszter úr megfeledkezik egy körülményről De kövessük az eseményeket, amelyek a mi feltevésünket igazolják, hogy lA parlamenti cenzúra kobzása.) Délután 3 óra után 40 főnyi csoport érkezett Kosútba, köztük Major képviselő is. Hegyi földmunkások voltak, a Kosúttól nem messze fekvő majorságból. Alighogy ez a csoport a kosúti temetőhöz érkezett, 7 tagú csendőrkülönítmény állta el az útját, és vezetőjük, Hotka valamit kérdezett Major képviselőtől. Ezen beszélgetés fültanúi nem tudják megmondani pontosan, hogy miről volt szó, mivel a beszélgetés szlovákul folyt le, és a hegyiek mind magyarok. De valószínűleg, hogy még csak nem is figyelmeztették a csoportot, mivel akadály nélkül tovább mehettek, és a csendőrosztag mellettük a járdán haladt tovább.
