Irodalmi Szemle, 1971

1971/5 - Turczel Lajos: A CSKP hatása a kisebbségi magyar szellemiségre és irodalomra a két világháború között

amelyben a szociális és nemzeti jogokért folytatott küzdelem összekapcsolódott a fasizmus és irredentizmus elleni, illetve a köztársaság és a demokrácia védelméért vívott harccal." (Juraj Purgat: Od Trianonu po Košíc, 1970, 93. o.)

2.

Az a tény, hogy Csehszlovákiában legális, parlamenti képviselettel és sajtóval rendelkező kommunista párt működött, már önmagában is sokat jelentett, széles értelemben — a párt tömegein, a munkás- és szegényparaszt rétegeken túl is — forradalmasító hatással bírt. A kommunista sajtó napról napra leleplezte a polgári demokrácia hazugságait, a szociális igazságtalanságokat, és ezzel rendkívüli mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a tőkés rendszerrel szemben nagyfokú társadalmi ellenzékiség bontakozott ki.

A kommunista párt agitációjának a kisebbségi magyar értelmiségre is erős erjesztő hatása volt. Ez a hatás — a szociális problémák iránti fogékonyság és érzékenység — különösen az ifjabb korosztályokban volt érezhető. Az új viszonyok között felnőtt fiatal értelmiségi nemzedék — melyet kezdetben a polgári jellegű cseh demokratizmus ihletett meg — fokozatosan rádöbbent arra, hogy a szociális igazságtalanságok elleni következetes harc egyedül a kommunista pártot jellemzi.

A 20-as évek közepén, amikor az első mozgalmi akció, a romantikus telítettségü regösjárás megindult, az ifjú értelmiségi nemzedék még lélekben idegenkedett a kommunista párttól, és annak a polgári propagandának a hatása alatt állott, mely szerint a kommunisták nemzettagadók, és így a kisebbségi problémák iránt is érzéktelenek. A regösjárásokon szerzett szociális tapasztalatok arra késztették aztán ezeket a nyugtalan és kereső fiatalokat, hogy a nyomorgó faluból kitekintsenek a kisebbségi társadalom egész struktúrájára, s később a szociális problémák osztályösszefüggéseit és a különböző nemzetiségű dolgozók osztályösszetartozását, szolidaritását is meglássák. Ez a folyamat — melynek sodrásában a Sarló nagy hatású mozgalma bontakozott ki — a kommunista párttal való találkozásban tetőződött be. Ezt a lépést, a kommunista párttal való szoros kapcsolat kialakítását csak a Sarló vezető gárdájának tagjai — élükön Balogh Edgárral — tették meg, akik közvetlenül és aktívan bekapcsolódtak a pártmunkába, részt vettek a Fábry Zoltán által irányított Az Üt szerkesztésében, és az akciók egész sorában együtt harcoltak a kommunista magyar dolgozók olyan ismert vezetőivel, mint Major István, Steiner Gábor és Mező István.

A Sarló tagságának, illetve szimpatizánsainak zöme, az ún. derékhad a vezető gárdától leszakadt, a munkásmozgalomba való beolvadást nem vállalta, de annak a demokratikus szellemiségnek, melyet az egész magyar nyelvterületen „felvidéki szelleminek neveztek és tiszteltek, továbbra is hordozója maradt. Ezt a demokratikus élet- és közgondolkodási formát a Sarló alakította ki, a hierarchikus jellegű magyar közgondolkodás itteni folytonosságát széles társadalmi hatállyal az törte meg. És ami rendkívül jelentős: a Sarló demokratikus hatása nem korlátozódott az itteni magyar ifjúságra és társadalomra, hanem a határokon átcsapva az egész magyar nyelvterületen érvényesült, sőt a más nyelvű csehszlovákiai baloldali ifjúsági mozgalmakban is érezhetővé vált.

Hogy a kisebbségi ínagyar értelmiségben kibontakozó demokratikus szellemiségtől még az értelmiségi ifjúság konzervatív csoportjai sem maradtak mentesek, azt többek között egy érdekes dokumentummal is bizonyítani lehet. Abban a tanulmánygyűjteményben, amely polgári publicisták tollából 1938-ban Magyarok Csehszlovákiában címmel jelent meg, a konzervatív ifjúsági csoportokhoz tartozó Borsody István a csehszlovákiai magyar közgondolkodást a következőképpen határolta el a magyarországi középosztály átlagos gondolkodásától: „A csehszlovákiai magyarság — széltében-hosszában használt megállapítás szerint — húsz év alatt demokratizálódott. Megváltoztak társadalmi ideáljai, az úf ideál: a dolgos, társadalmilag szervezett ember, aki egymást megbecsüli, születés, származás, foglalkozás miatt emberi megaláztatást el nem visel, a címet, rangot, méltóságot csak megfelelő tartalom fejében hajlandó elismerni, megveti a szolgalelküséget, az úr és szolga megalázó viszonyát, szociális felelősségérzete és öntudata a magyar társadalmi reformok egész sorát látja szükségesnek. Emberi tekintetben tehát — ezt gyakran megállapították — tisztább és emelkedettebb a csehszlovákiai magyar, mint az átlag magyarországi. A csehszlovákiai magyar... gyakran elégedetlenül és nyugtalanul fordul meg a magyarországi társadalom egyes köreiben. A távolodásnak és hasadásnak