Irodalmi Szemle, 1971

1971/5 - Turczel Lajos: A CSKP hatása a kisebbségi magyar szellemiségre és irodalomra a két világháború között

rásokat, amilyeneket az új helyzetben a hatóságok az ő sugalmazásukra és jóváhagyásukkal alkalmaztak a kisebbségek ellen.

A hosszú tradícióra visszatekintő polgári cseh demokratizmus erkölcsi devalvációjához a szociáldemokrata párt vezetőségének magatartása is nagymértékben hozzájárult. Mint ismeretes, a Csehszlovák Köztársaságban — megalakulásakor és közvetlenül a megalakulás után — adva volt a proletár diktatúra megteremtésének lehetősége, de ezt a szociáldemokrata párt jobboldali vezetőségének megalkuvása meghiúsította. A párt — amelyben a Szovjetunió Kommunista Pártjának, illetve a Kommunista Internacionálénak a hatására rögtön az államfordulat után megindult a differenciálódás — az 1920. évi első parlamenti választásokon nagy győzelmet ért el: a 281 mandátumból 109-et szerzett meg magának. A választóknak ezt a nagy bizalmát a jobboldali vezetőség — melyet opportunizmusa mellett a bonyolult nemzetközi helyzet (az új államnak az antant hatalmaktól való függősége és a Magyar Tanácsköztársasággal kialakult konfliktus) is ■befolyásolt — rögtön és alaposan megcsúfolta azzal, hogy koalícióra lépett a polgári pártokkal, és ezáltal szentesítette a polgári rendszer uralmát.

A jobboldali vezetőség megalkuvása a párt tömegeinek egy részét is negatívan befolyásolta. Ez különösen Csehországban mutatkozott meg, ahol egyrészt a marxista baloldal kikristályosodása késedelmesen ment végbe, másrészt a szociáldemokrata párt és a marxista baloldalból kialakult CSKP közti erőviszony a későbbi választásokon mindig a szociáldemokraták javára dőlt el. A marxista baloldal kibontakozására először az államjogilag még rendezetlen helyzetű Kárpát-Ukrajnában került sor, ahol már 1920 márciusában megalakult a Kárpát-Ukrajnai Nemzetközi (Internacionalista) Szocialista Párt. Szlovákiában 1920 nyarán erősödik fel a kikristályosodási folyamat, amely aztán 1921. január 16—17-én a lubochňai kongresszussal tetőződik. Az egész országot átfogó egységes kommunista pártnak, a CSKP-nak 1921. május 14—16-án történő megalakulása után Szlovákiában és különösen Kárpát-Ukrajnában a kommunisták minden parlamenti választásból erősebben kerültek ki, mint a szociáldemokraták.

Ami a magyarlakta területeket illeti, ezek Szlovákiában általában a CSKP legerősebb és legaktívabb bázisai közé tartoztak annak ellenére, hogy a magyar lakosság jelentős részét alkotó földmunkásság politikailag nem állt a fejlettség magasabb fokán, és a gazdaságilag elhanyagolt, agrár jellegű magyar területeken az ipari munkásság száma szlovákiai viszonylatban is csekély volt. A legtöbb és leghevesebb mezőgazdasági sztrájk a magyar lakosságú járásokban (Galánta, Érsekújvár, Komárom, Léva stb.) zajlott le. A nevezett járásoknak sikerült először — egy impozáns közös népgyűlés formájában Komáromban 1933. január 22-én — megvalósítaniuk azt az akciót, amelyet a párt „Szlovenszkó dolgozó népének kongresszusa“ néven indított el. Az 1925. évi parlamenti választásokon a CSKP a szlovákiai választási körzetek közül a legnagyobb százalékarányt a magyar jellegű érsekújvári és kassai körzetben érte el (20, illetve 19—23 %-ot). Ebben az időben a magyar nemzetiségűek részaránya a párttagságban rendkívül impozáns volt; abból a kimutatásból, melyet a CSKP Központi Bizottsága a II. kongresszus alkalmával az egyes nemzetiségeknek a pártban való szervezettségéről készített, az tűnik ki, hogy a köztársaság összlakosságában 5,59 %-ot képviselő magyarság a CSKP összpárttagságában 5,40 %-ot foglalt el. (A szlovákok szervezettsége ennél lényegesen alacsonyabb volt; az összlakosságban 14,64 %-ot, az összpárttagságban pedig 7,97 %-ot foglaltak el.) A párt térhódítását a magyarlakta területeken természetesen olyan sajátos körülmények is elősegítették, mint a Tanácsköztársaság hatása és élménye, valamint a képzett emigráns kommunistáknak a szervezkedő pártban való nagy befolyása.

Az 1935. évi utolsó parlamenti választásokon — amikor a szociáldemokrata párt és az agrárpárt szlovákiai viszonylatban is jelentős százaléknövekedést ért el — a magyarlakta területeken átlagban 18,90 % volt a CSKP térnyerése. A kommunista pártra leadott szavazatok aránya néhány magyar jellegű járásban és községben ennél jóval nagyobb volt: a komáromi járásban 28,84 %, a galántaiban 27,19 %, a párkányiban 22,51 %, Gúta nagyközségben pedig 39,63 %. Juraj Purgat a csehszlovákiai magyar kérdéssel foglalkozó munkájában mérlegeli ezeket a jelentős eredményeket, és a következő megállapításra jut: „A magyar nacionalisták összpontosított támadása sem kényszerítette a magyar lakosság demokratikus és forradalmi rétegeit arra, hogy internacionalista és forradalmi harcukat a lélekmérgező nacionalizmus harcával cseréljék fel. Ellenkezőleg, e területek felnőtt lakosságának közel 20 %-a abba a csatasorba állt be,