Irodalmi Szemle, 1971

1971/5 - Turczel Lajos: A CSKP hatása a kisebbségi magyar szellemiségre és irodalomra a két világháború között

Turczel Lajos

a CSKP hatása a kisebbségi magyar szellemiségre és irodalomra a két világháború között

Azok közül a kelet-európai országok közül, melyekben a magyar ajkú népesség zöme 1918 után élt — Magyarországon a magyarság törzse nemzetként, Csehszlovákiában, Romániában és Jugoszláviában egy-egy néptöredék kisebbségként — vitathatatlanul Csehszlovákia képviselte a legfejlettebb társadalmi szintet. A négy állam közül egyedül a polgári demokratikus Csehszlovákia volt az, amelyben a kommunista párt — a folyamatos üldözés és diszkrimináció ellenére — legálisan működött.

Hogy a helyzet Csehszlovákiában így alakult, azt egyrészt az akkori nemzetközi helyzet körülményei (elsősorban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatása), másrészt a belső társadalmi adottságok tették lehetővé. A belső társadalmi adottságok közül különösen az alábbi kettőnek volt nagy jelentősége: 1. A fejlett iparral rendelkező cseh országrészekben — melyek az új államban Szlovákia és Kárpát-Ukrajna rovására vezető politikai és gazdasági szerephez jutottak — nagyszámú munkásság élt, és a politikai pártok közül a szociáldemokrata párt volt a legerősebb. 2. A polgári fejlődés időszakában a cseh nép társadalmi struktúrájában a nemességnek már teljesen jelentéktelen helye volt, minek következtében nem létezett a magyarországihoz hasonló merev hierarchia és rangkórság, és a társadalmi érintkezést és közgondolkodást észrevehető demokratizmus jellemezte. (Ezt a demokratizmust már a 19. század derekán hatásosan fejezte ki, illetve formálta Karéi Havlíček Borovský híres formulációja, a „ja pán, ty pán“, melyet a polgári köztársaság idején is sokszor idéztek; az új állam polgársága büszkén hangoztatta, hogy a legegyszerűbb állampolgárt is ugyanaz a titulus, a „pán“ illeti meg, mint a köztársasági elnököt.)

A cseh társadalom viszonylagos belső demokratizmusa az államfordulatot követő években nagy hatást gyakorolt a cseh környezetbe került kisebbségi magyarokra, főképp a prágai és brünni egyetemeken tanuló diákokra és a csehországi helyőrségekben szolgáló katonákra. Ezek a cseh környezetben szerzett élmények adták az első lökést azokhoz a demokratizálódási törekvésekhez, amelyeket a kisebbségi társadalmon belül a Győry Dezső által „újarcú magyarokénak nevezett haladó értelmiségi fiatalok bontakoztattak ki.

Persze, az új viszonyok között friss szemmel tájékozódó fiatalok csakhamar észrevették azt is, hogy a népi elemeket is felmutató, de lényegében polgári fogantatású cseh demokratizmus politikai-erkölcsi szempontból meglehetősen gyenge lábakon áll. A pár évvel korábban még kisebbségben élő és a nemzeti jogokért szívós politikai harcot folytató cseh polgárság a számára oly kedvező történelmi fordulat után rosszul tette le az erkölcsi vizsgát, és a nemzeti elnyomott szerepéből könnyedén váltott át a nemzeti elnyomóéba. Ezt a negatív metamorfózist — amely a haladó magyar fiatalokra rendkívül kiábrándítóan hatott — a reakciós ellenzéki magyar pártok propagandája jól ki tudta használni; a sérelmi politikát folytató ellenzék képviselői a parlamentben vagy a sajtóban nemegyszer hatásosan pellengérezték ki azokat a hangadó cseh (vagy szlovák) politikusokat, akik egykor — szenvedő alanyként — tüzesen kárhoztatták az olyan eljá-