Irodalmi Szemle, 1971

1971/5 - Holotíková, Zdenka: Ötven évvel ezelőtt

vagy Németországban, ahol már 1919-ben megalakultak a kommunista pártok, mert ezekben az országokban nem kellett megküzdeni a nemzeti psziché és aktivitás különbözőségeivel, s ahol ráadásul a burzsoázia, a háborút követő zűrzavarban, erkölcsi és tényleges csőddel a számláján kezdettől fogva leplezetlen, nyers és egyértelműen elfogadhatatlan osztályellenségként állt szemben a proletariátussal.

A háborút követő bonyolult helyzetben, amikor az osztályellentétek körvonalait tetszetős eszmények homályosították el, s a csehszlovák burzsoázia bel- és külföldi ellenállásának jelentőségét glorifikálták, Csehszlovákia egységes, minden nemzetiségre kiterjedő forradalmi mozgalmát megfontoltan és szinte lépésről lépésre kellett megteremteni. A szeptemberi mártoni konferencia után a baloldal, amely szüntelenül figyelte a helyzetet, és feladatának tekintette az alapok országos előkészítését a 21 feltétel elfogadására, ebbe az irányba hatott.

Kétségtelenül a mozgalom tartós radikalizáló elemei közé tartoztak a sztrájkok és tüntetések. 1920 őszén „októberi sztrájk“-ként került a történelembe Pfifferlingnek, a Volksstimme szerkesztőjének a köztársaság területéről történt kitiltása ellen szervezett megmozdulás. A sztrájk, amelynek sok ezer résztvevője volt, az esemény eredeti színhelyéről, Pozsonyból gyorsan átterjedt a város környékére és távolabbi helyekre is, s a szó igazi értelmében a nemes elvtársi szolidaritás jele volt, nemzetiségre való tekintet nélkül, vagy még pontosabban — a nemzetköziség olyan magas szintű értelmezésének a jele, amely elsősorban az uralkodó körök nemzeti elfogultságának áldozatul esett ember önfeláldozó harci és erkölcsi támogatásában rejlik.

A szlovák proletariátus soraiban szeptember közepe óta egy fontos tényező, a Pravda chudoby című lap hatott a politikai öntudatosítás irányába, amely a végérvényesen baloldali útra tért Hlas ľudu mellett a baloldal szervezeti egyesítését segítette elő. A magyar dolgozók körében továbbra is a Kassai Munkás játszotta az első számú tájékoztató és agitátor szerepét, de mellette a szintén forradalmi programú Népakarat és Népszava is megjelent.

Sem a sztrájkok és tüntetések, sem a lapok nem tudták önmagukban előkészítem és szervezetileg megoldani a fő feladatot, amely Szlovákia forradalmi proletariátusa előtt állt — a baloldal kongresszusát, amelynek időszerűsége már halaszthatatlannak és sürgetőnek látszott. A kongresszus útját egyengető érdemes módszerek és tettek mellett a fő irányítószerep elsősorban a végrehajtó bizottságé volt, amely mint választott szerv a mozgalom valamennyi' alkotóelemét a legmagasabb szinten reprezentálta, figyelemmel kísérte az országos helyzet változásait, és országos méretekben felhívásokkal és határozatokkal konkretizálhatta a kongresszus előkészületeit. Ezért a szlovákiai szociáldemokrata baloldal önálló kongresszusának szervezeti és eszmei előkészítésében a végrehajtó bizottság Nyitrán, 1920. november 20-án tartott ülése játszotta a döntő szerepet.

A végrehajtó bizottság nyitrai tanácskozásán már a legtermészetesebben vettek részt a szlovák, a magyar, a német és a ruszin baloldal képviselői. A forradalmi munkásmozgalom nemzetiségi különbségektől független egyesítésének kérdésében ez a tanácskozás teljes egyetértésben zárult.

„Nyoma sem volt ott a nemzetiségi és nyelvi különbségeknek — írja a kérdésről a Népszava november 27-i száma — mert az igazi proletárnak minden nyelvi különbség fölébe kell emelkednie, s az egyetlen ellenség, a burzsoázia ellen kell harcolnia.“ Az a tény, hogy végre megoldódtak a nemzetiségek összefogásának, megegyezésének és kölcsönös bizalmának nem egyszerű kérdései, a tanácskozás résztvevőinek energiáját és gondolatait a legsürgetőbb feladatra — a kommunista párt létrehozására irányította. A nyitrai tanácskozás teljes mértékben ennek a jegyében folyt. Küldöttei határozatokat fogadtak el a szervezeti előkészítéssel kapcsolatban, elhatározták, hogy a lehető legrövidebb időn belül új tagkönyveket bocsátanak ki azoknak a baloldaliaknak, akik elfogadják a III. Internacionálé alapelveit. Végül a ľubochňai kongresszus időpontját is meghatározták, mégpedig 1921. január 1. és 2. napjában. Megválasztották az ún. Állandó Bizottságot (titkárságot). Tagjai J. Schiffel, A. Svraha, H. Taussig, a beregszászi Simon, továbbá Kovács és Seiden. Az állandó bizottság feladata az volt, hogy tizennégy napon belül fejezze be a ľubochňai kongresszus előkészítő munkálatait.

Jellemző a Kassai Munkás színvonalára és jelentőségére, hogy éppen benne jelentek meg a legpontosabb és legterjedelmesebb tájékoztatók a nyitrai tanácskozásról.