Irodalmi Szemle, 1971
1971/5 - Holotíková, Zdenka: Ötven évvel ezelőtt
I a proletariátus egyesítésének eszméje, amelynek viszont Surányi és a kassai munkások másik vezető egyénisége, Seiden Ármin volt a szószólója. 1920-ban Szlovákia egész területén sor került a szociáldemokrata párt kialakuló forradalmi szárnyának konferenciáira, a munkásság sztrájk- és tüntetéssorozatban tanúsított radikális magatartást. Románfalva (Rumanová) a lázongások, a hivatalok elleni bátor akciók, a merész közigazgatási hatalomátvételi kísérletek tűzfészkeként került be a történelembe. Ám a kassai júniusi tanácskozás azért volt a legjelentősebb, mert itt sikerült kiharcolni a baloldali mozgalom továbbfejlesztésének tudatos koncepcióját, és kitűzni a proletariátus legközelebbi feladatait. Míg a többi forradalmi és radikális jelenségek, akciók és események többnyire helyi jellegűek és elszigeteltek maradtak, s ezzel a hatásuk is gyöngült, addig a kassai konferencia az ország egész forradalmi mozgalmának egyesítésére és irányítására törekedett. A konferencia először is bejelentette csatlakozását a III. Internacionáléhoz, és munkás-paraszt tanácsok alakítására hívta fel a dolgozókat. A konferencia Szlovákia Nemzetközi Szocialista Pártjának a megállapítását is elhatározta. Itt, persze, nem csupán az ungvári központú Nemzetközi Szocialista Párt módosított változatáról volt szó, hanem arról, hogy szervezetileg elszakadjanak, kiváljanak és önállósuljanak, s így hangsúlyozzák az elszakadást a szociáldemokrata párttól. Az elnevezés nem ment át a köztudatba, és nem maradt tartós, a szerve- ■ zetek többsége továbbra is a párt hagyományos nevét viselte, s végül az egy hónappal később megrendezett II. kongresszus is, amely a Kommunista Internacionálé 21 feltételét közzétette, a kommunista párt elnevezést adta az új típusú pártnak. Ám a szlovákiai méretű elszakadási kísérlet jelentősége, amelyre a kassal konferencián került sor, továbbra is figyelemre méltó marad. A konferencia hatása abban rejlik, hogy csatlakozott a Kominternhez, tanácsok alapítására ösztönzött, s főleg abban, hogy nemcsak a kassai forradalmárok ügye volt, mert a mozgalom számos magyar és ruszin küldötte mellett a szlovák baloldal néhány képviselője is részt vett a munkájában. A kassai konferencia hatása már júliusban megnyilvánult, amikor a határozatait több megyei konferencián is megtárgyalták. A komáromi, trencséni, eperjesi, iglói, besztercebányai konferenciák is bejelentik csatlakozásukat a Kominternhez, és egyre céltudatosabban kutatták a nemzetiségek egyesítésének útjait. Ezalatt közelgett a döntő eszmei és szervezeti szakítás ideje a szociáldemokrata párton belül, most már állami méretekben. A jobboldali vezetés, amely az egységes szavazólista, az egységes választói program és egy maximális szavazati arány megszerzése érdekében az áprilisi választásokig még tartózkodóan viselkedett, 1920 nyarának végén fokozni kezdte tevékenységét. Kétségtelenül a jobboldal egyik legfigyelemreméltóbb bomlasztó aktusának tekinthető az 1920. szeptember 19-i túrócszentmártoni konferencia előkészületeinek, sőt tanácskozásainak á szabotálása. Ám a mártoni országos pártkonferencia nemcsak hogy a pozsonyi végrehajtó bizottság akarata és tiltakozásai ellenére is összegyűlt, hanem a jelenlevő 139 küldött egyetértésével arra a komoly szervezeti aktusra is sor került, amely a baloldali irányzat gyors emancipációjának a kezdetét jelentette. Megalakult a baloldal végrehajtó bizottsága, amely többek között valamennyi küldött feladatául „egységes eszmei irányvonal bevezetését" tűzte ki, „egész Szlovákia területén... nemzetiségre való tekintet nélkül", a III. Internacionálé alapelvei szellemében. 1920. november 7-én ugyancsak Mártonban került sor a jobboldali szociáldemokraták konferenciájára, amely a pozsonyi végrehajtó bizottságot, s annak óvatos, kompromisszumokra hajló politikáját, a politikai viszonyok stabilizációjának s az osztályellentétek és küzdelmek kibékítésének eszméjét támogatta. Amikor a konferencia megválasztotta az új végrehajtó bizottságot, amely kizárólag a jobboldal embereiből állt, a párt végleges szakadásának problémája már csak idő kérdése volt. Persze, a forradalmi irányzat öntudatos, elméletileg iskolázott és politikailag tapasztalt képviselőnek nem volt és nem lehetett mindegy, milyen lesz ez az ellentét. Az új pártnak, amelynek létrehozásán fáradoztak, nem az volt a feladata, hogy formálisan elfogadja a 21 feltételt, és formálisan kijelentse: mi kommunisták vagyunk! Az új pártnak, ha történelmi küldetését győzelmesen akarta betölteni, Csehszlovákia viszonyai között őszintén át kellett élnie az osztályharc, a szocialista forradalom és feltétlenül az internacionalizmus eszméjét is. Csehszlovákiában az új típusú párt alapítási előkészületei több időt vettek igénybe, mint máshol, például Magyarországon, Ausztriában
