Irodalmi Szemle, 1971
1971/5 - Holotíková, Zdenka: Ötven évvel ezelőtt
érlelődtek és formálódtak. Itt kell megemlítenünk Surányi Lajos mellett Seiden Ármin nevét, aki szintén Kassán élt, s eszmei és szervezeti téren része volt a mozgalom kristályosításában és végleges csatlakozásában a III. Internacionále eszményeihez. Seiden a forradalmasodó mozgalom valamennyi akciójában részt vett, közreműködött a konferenciák szervezésében, cikkezett a lapban, jelen volt a ľubochňai kongresszuson és Csehszlovákia Kommunista Pártja 1921. évi májusi kongresszusán, s itt a párt Központi Bizottságába is beválasztották. A mozgalom forradalmi irányú magyar részének jelentőségét a nemzetiség kereteire kellene korlátoznunk és lokalizálnunk, ha nem került volna sor közeledési ős egyesítő kísérletekre más nemzetiségek, elsősorban — érthetően — a magyarok és szlovákok mozgalmának baloldali áramlatai között. A mi törekvésünk ugyanis semmi esetre sem lehet és lesz csak ennek vagy annak a nemzetiségi közösségnek elszigetelt vizsgálata, esetleg forradalmi tevékenységének értékelése a többj nemzetiség rovására. Annál inkább nem, mert maguk a csehszlovákiai nemzetiségek forradalmihagyomány-teremtői nemcsak önmaguk forradalmi öntudatosítását kapták feladatul, hanem szinte egyidejűleg a mozgalom más nemzetiségű forradalmi irányzataival való egyesülést is, saját érdekeik előtérbe helyezése és saját érdemeik hangsúlyozása nélkül. Ugyanitt kell megemlítenünk, hogy a mozgalom magyar forradalmi része, minden erénye ellenére — például az osztályöntudat, amelyet a magyar etnikum szociális helyzete és az a tény determinált, hogy ez az etnikai csoport több okból is egyszerűen nem azonosulhatott az állam kifejezetten soviniszta hangolású ideológiájával —, s végül a mozgalomba vitt jelentős elméleti hozadéka ellenére sem válhatott az egész szlovákiai forradalmi és kommunista mozgalom vezető erejévé. A vezető szerepet ugyanis, az osztályharc fővonalának komplikációit a minimálisra korlátozandó, törvényszerűen a szlovák munkás- osztálynak kellett játszania. A forradalmiság és internacionalizmus alapelveinek bölcs felfogását és a fegyelmet példázza az a mód, ahogyan a magyar forradalmárok a sok- nemzetiségű állam osztályharcának fejlesztési elveit megértették. Erről vallanak a kialakulóban levő szlovák forradalmi munkásmozgalom vezetőivel közösen rendezett konferenciákon elhangzott állásfoglalásaik. A nemzetiségek forradalmár képviselői az 1920-as év folyamán többször is találkoztak. A legjelentősebb konferenciák közé a zsolnai (1920. március 14.), a kassai (1920. június 20. és 30.) a túrócszentmártoni (szeptember), valamint a baloldal végrehajtó bizottságának közös nyitrai munkaértekezlete tartozik (1920. november 20-án). Az eddigi kutatások tanúsága szerint (lásd főleg /. Husár A forradalmi párt születése — Zrod revolučnej strany című összefoglalóját) az internacionalista szellemű egyesítés a szakszervezetiek körében haladt a legkönnyebben. Az Országos Szakszervezeti Tanács, illetve a magyar és német szakszervezetek vezetői már 1919 óta kapcsolatban álltak egymással, és együtt készítették elő a közös munka feltételeit, már kifejezetten politikai célokért is. Kialakult együttműködésük, amely a társadalom egészének makacs előítéleteibe ütközött, s amelynek magán a mozgalmon belül is meg kellett birkóznia az előítéletek maradványaival, a már említett márciusi zsolnai találkozón hozta meg a gyümölcseit. Zsolnán már tárgyszerűen és konkrét formában tárgyaltak a közös munka, esetleg az egyesítés szervezeti és politikai feltételeiről. Ebben az irányban lépett fel pozitív módon főleg Surányi Lajos; ő tartotta a fő beszámolót, s a vitába, amely azzal fenyegetett, hogy a libereci és prágai küldött fellépése nyomán a cseh—német problémában ragad meg, szintén beleszólt. Surányi azzal igyekezett áthidalni az ellentéteket, hogy a szlovákiai proletariátus legidőszerűbb feladatát hangsúlyozta, azt, „hogy tekintet nélkül az itt jelenlevő kisebb ellentétekre, a szociáldemokraták egyesítése az egész köztársaság területén valósuljon meg, mert csak ez biztosítja az egész proletariátus céljainak sikeres elérését.“ (Husár: Zrod revolučnej strany, 36.) Úgy látszik, Surányinak sikerült hatnia a tanácskozásra, mert a záró határozat az ő felszólalásának szellemét tükrözi. Persze, a felhívástól az egyesülésig még sok fáradságos ideológiai és szervezeti munkára volt szükség. Az Országos Szakszervezeti Tanács és a kassaiak, akár a lapban, akár a politikai és szak- szervezeti fórumokon az egyesítő folyamat élén jártak. Szinte természetes, hogy a következő fontos találkozót — a kassai konferenciát 1920 júniusának végén — áthatották azok a forradalmi gondolatok, amelyeknek Kassán olyan szilárd bázisa volt, valamint
