Irodalmi Szemle, 1971

1971/5 - Holotíková, Zdenka: Ötven évvel ezelőtt

ezt az utat, más irányt keresett politikájának kifejezésére, s lassan át is tért a forradalmi útra, a kommunizmus eszméire, és azokra a módszerekre, amelyekkel az orosz bolsevikok kísérelték meg a világ, az élet és az ember átalakítását. Ebben a nem köny- nyű iránykeresésben az 1919-ben alapított Kommunista Internacionálé volt a világítótornyuk és útmutatójuk.

Míg az Országos Szakszervezeti Tanács azokat a munkásokat és szakszervezetieket egyesítette és befolyásolta, akik főleg — és jogosan — az alapvető szociális problémák és követelések területén voltak elégedetlenek, addig az ország keleti végén, Kassán és Ungvárott az új állam polgárainak az a része tömörült forradalmi ellenzéki gócokba, amely nem fogadhatta el a csehszlovák nemzet eszméjét, s ugyanakkor társadalmi eredete és — akár fokozatos — öntudatosodása kizárta, hogy egyesüljön a „saját“ burzsoáziájával, s azzal együtt egy osztályhelyzetétől független, gyűlölködő, feszült nemzeti álláspontra helyezkedjék az új valósággal és szlovák, illetve cseh osztálytestvéreivel szemben. A magyar — főleg mezőgazdasági — proletariátus és a magyar nagybirtokosok, ispánok és vállalkozók között túlontúl élesek és mélyek voltak az ellentétek ahhoz, hogy tartósan összefűzhette volna őket az egység és nemzeti együttműködés akár tetszetősnek is látszó eszménye.

Persze, történtek ilyen egyesítő és közelítő kísérletek, és nem is mindig végződtek kudarccal. Főleg az első időkben, a Csehszlovák Köztársaság 1918-as kikiáltása után és 1919 elején, a nemzetköziség gondolata csak fokozatosan tört utat magának. A Szlovákiában uralkodó zavaros viszonyok talán bizonyos mértékig alkalmat adtak a zavaros vizekben halászoknak, uszítóknak s az osztályszolidaritás rombolóinak. A kezdeti idők néhány sztrájkjában és tüntetésében nagyobb hangsúly esett a nemzeti gyűlöletre és arra az idegenkedésre, amelyet az 1918-ban létrejött helyzet váltott ki.

Am lassan, főleg a Magyar Tanácsköztársaság és az osztályszolidaritás kötelékeit erősítő Kommunista Internacionálé hatására, a magyarok forradalmi szellemű része egyre céltudatosabban a mozgalomnak az új államkeretek közti támogatását és kiépítését tekintette feladatának. Szemtől szemben az egységes csehszlovák nemzet csökönyösen hirdetett eszméjével, olyan helyzetben, amikor már keletkezőben voltak vagy létre is jöttek a centralizmust támogató hatalmas politikai pártok, s olyan légkörben, amikor a burzsoázia sikerrel alakította ki államideológiáját a hivatalosan terjesztett német- és magyargyűlölet bázisán is, a nemzetköziség nemes eszméje a magyar és német proletárokat is oltalmazta, a nemzetközi forradalmi mozgalom és párt megalakulása pedig egyre nyilvánvalóbban a méltó politikai rendezés egyetlen lehetősége lett.

Ungvárott 1920. március 21-én megalakult a Nemzetközi Szocialista Párt. Ez a párt a forradalmi beállítottságú magyarokat és németeket egyesítette, s egész idő alatt — a lubochňai kongresszusig — a szlovákiai szociáldemokrata párt kristályosodási folyamatának meggyorsításán és a baloldal megszilárdításán dolgozott.

Amikor tehát — két hónappal később — újra megindult a Kassai Munkás, szinte természetes, hogy mind tartalmában, mind irányában — az előző eseményekre, a Nemzetközi Szociáldemokrata Párt működési központjának közelségére és a kassai légkörre való tekintettel — baloldali orientációjú lett. A Kassai Munkás profiljának kialakításában szerkesztője, Surányj Lajos, az energikus és aránylag tapasztalt politikus is fontos szerepet játszott, aki ebben az időben már a szociáldemokrata párt nevében képviselős- ködött, s a jobboldali vezetés megfontolt és következetés bírálói közé tartozott, majd a lubochňai kongresszus előkészítése és tartama alatt hozzájárult a tanácskozás pozitív eredményeihez.

A Kassai Munkás egészen 1920 szeptemberéig, a Pravda chudoby megjelenéséig az egyetlen egyértelműen baloldali tájékozódású lap volt Szlovákiában. Igaz, hogy Besztercebányán létezett még egy folyóirat, a Hlas ľudu, ám ez hetilap volt, többé-kevésbé kerületi jellegű, s forradalmi arculatát csak fokról fokra alakította ki. Szerkesztője, Václav Chlumecký a szociáldemokrata párt forradalmi szárnyához tartozott, s így a lap végül is a Pravda chudobyéhoz hasonló súllyal működött közre a szlovákiai kommunista mozgalom elindításában és fejlesztésében is.

Persze, a Kassai Munkás hatását is megszabják azok a keretek, hogy terjesztése nem volt országosan egyenletes, s hogy elsősorban a magyar olvasókhoz szólt. Am nemcsak a lapról és hatásáról van itt szó, hanem azokról az egyéniségekről is, akik a lap mellett, közvetlenül a szerkesztőségi munkák középpontjában vagy annak hatása alatt