Irodalmi Szemle, 1971
1971/5 - Duba Gyula: Csehszlovákia Kommunista Pártjának fél évszázada
Duba Gyula Csehszlovákia Kommunista Pártjának fél évszázada Az emberiség több évezredes gazdasági és szellemi fejlődése után született meg a múlt század derekán a marxizmus, a világ megváltoztatásának a munkásosztályra építő filozófiája. Döntő újszerűsége és életerejének biztosítéka benne van a meghatározásban; nemcsak magyarázni, hanem megváltoztatni akarja a világot, az ember életét, a valóságot. Aktív, teremtő erejű filozófia. Egy évszázad múltával, mára érve az emberiség felének a fejlődését befolyásolja és meghatározza, a másik részt pedig állandó szellemi készenlétre, törvényszerű és korszerű igazságainak cáfolására és védekezésre készteti. Letagadhatatlan tény, hogy a marxista társadalomfilozófia a nyugati polgári gondolkodókat is erősen befolyásolja, s nemcsak azáltal, hogy cáfolni igyekeznek a tételeit, hanem úgy is, hogy alapigazságait kénytelenek elfogadni és világképüket hozzáidomítani. Ügy gondolom, ez az átütő erejű hatás abból következik, hogy a marxizmus a maga igazságait, objektív felismeréseit az elvont gondolkozás segítségével közvetlenül a társadalmi valóságból, az életből elemezte ki. így vált akadémikus elvonatkoztatás és törékeny logikai építkezés helyett hallatlanul életképes gyakorlati módszerré, az emberi aktivitás, a forradalmi változtatás lehetőségévé és eszközévé, mert fő célja a változtatás, s ami ebből következik: a tudatos forradalmiság. A marxizmussal a magas szintű gazdasági fejlődés által egyre önállósuló és kiteljesedő emberiség teremtő tudata lépett a világ színpadára. Teremteni — emberi értelemben — annyit jelent, mint megváltoztatni az anyagot. A marxizmus történelmi elhivatottsága értelmében erre vállalkozott: megváltoztatni az emberi valóság alapanyagát, a társadalmat. A marxista filozófia elméletét a világban ma a kommunista és munkáspártok képviselik, és változtatják át gyakorlattá. Törekvésük immár világméretű: felszámolni az osztálytársadalmakat, felépíteni az osztályok nélküli társadalmat, s így valósítani meg az emberek egyenlőségét. A mi pártunk — a CSKP — már ötven esztendeje képviseli hazánkban a változtatás igényét és a forradalmi törekvéseket. Fél évszázados történelmét helytelen volna egyöntetűen pozitívan értékelni, de még nagyobb tévedés volna meg nem látni azokat az óriási eredményeket, amelyeket társadalmunk humanizálása terén elért. Nem véletlenül említem éppen a humanizmus fogalmát, hiszen a párt politikai harcaiban a humánum jelenlétét eleve biztosította az a tény, hogy az elnyomottak, a kihasználtak és megalázottak érdekeiért folytatta küzdelmeit. A humanizmus fogalmának korszerűsödését szolgálta az új erkölcs is, a nemzeti-nemzetiségi együttélés erkölcse, az internacionalizmus, amelyet a kommunista eszmék jelenléte valósított meg a világban. Ha a XX. század szellemi életét vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy a kommunisták célkitűzéseikkel és erkölcsükkel a művészet és a gondolkodás etikai oldalát, az ember iránti felelősséget helyezték előtérbe egy olyan korban, amikor az első világháború és a nagy gazdasági válságok nyomán a kiábrándultság, a cinizmus és közöny uralkodott el az emberiség fölött. Nem véletlen tehát, hogy — szűkebb körűen, hazánkban — a cseh, a szlovák és magyar írók, költők és képzőművészek fejlődőképessége a párt köré tömörült — cseh avantgarde, DAV, Sarló — és közvetlen segítséget nyújtott közéleti harcaihoz. A felelősen gondolkodó művész mindig érzékeny az emberiség létkérdései, a közös sors alakulása iránt, s ebben az időben a tömegeket a szocialista
