Irodalmi Szemle, 1971

1971/4 - FIGYELŐ - Bessenyei György: Kiss Benedek: Gazdátlan évek

lehet." (80. 1.) „A nyelvművelő munka eleven hatóerővé csak akkor válhat, ha megfelelő társadalmi erők támogatják." (86. 1.)

Könyvének második fejezete A sajtó nyelvéről címet viseli. Ebből a fejezetből csak egy lényeges problémát emelnék ki.- A három tanulmány közül az egyik az újságnyelv hármas problémájával foglalkozik:

„1. mennyiben és mennyire kövesse a publicisztika az eleven, a mindennapi nyelvhasználatot;

2. mennyiben és miben próbálja inkább irányítani és emelni, mint pusztán követni.

3. ennek érdekében (de csakis ennek érdekében) mennyire távolodhat el tőle, s igyekezhet jöléje emelkedni" (106. 1.) Ebbe a három pontba Deme összefoglalta a kérdéseket, melyek újságíróink, szerkesztőink és lektoraink előtt naponta fölmerülnek, s akik ezeket a feladatokat, több-kevesebb sikerrel naponta meg is oldják. Legtöbb gondot a nyelvjárásos eredetű beütések és az idegenszerűségek közül is főleg az intézménynevek és az idegen eredetű kifejezések használata okozza.

Érdemes és szükséges volna egyszer (lehetőleg minél hamarabb] a magyar nyelven megjelenő járási lapok nyelvhelyességi vizsgálatát elvégezni. Nyelvhelyességi szempontból a járási lapok olyanok, mint az állatorvosi főiskolán annak a bizonyos lónak a rajza, melyen az ösz- szes előfordulható betegséget föltüntették. (Természetesen ennek az áldatlan állapotnak vannak szubjektív és objektív okai.) Csakhogy míg ezen a rajzon a föltüntetett betegségek didaktikai célt szolgálnak, addig a járási lapok ezeket a nyelvhelyességi „betegségeket“ terjesztik.

Az iskola nyelvi nevelő munkájáról című fejezet három tanulmányt foglal magába. Az elsőben a szerző az iskolai nyelvművelés feladatait határozza meg, hangsúlyozva a nemzetiségi viszonyokból adódó plusz feladatokat. Természetesen nálunk nem minden szinten folyik anyanyelvű nevelés, s ezért a legfontosabb feladat: .. erősíteni az anyanyelvű nevelést azokon a fokokon, amelyeken van és lehetséges; s ezen belül is erősíteni az anyanyelvi nevelést, hogy megbízható bázist adjunk a nem anyanyelvű folytatás számára.“ (135. 1.)

Legfontosabb feladataink közé tartozna: nyelvhelyességi szempontból megvizsgálni magyar nyelvű tankönyveinket, felmérni, hogy a magyar, s elsősorban a nem magyar szakos tanárok milyen szinten használják a magyart, vagyis a tanítás nyelvét (nyelvjárásos beszéd, idegenszerűségek stb.), s a fölmérések eredményeiből a tanulságokat levonva javítani valamilyen módon a helyzeten! A magyar szakosok számára külön tanulmányban foglalkozik a komplex elemzés, az értelmező felolvasás és a helyes kiejtés problémájával.

A könyv utolsó fejezetével nem foglalkozom, a benne foglalt tanulmányok ugyanis már megjelentek az Irodalmi Szemle hasábjain. A szépirodalom nyelvi stílusáról cím alatt Mács József, Duba Gyula és Rácz Olivér egy-egy könyvét elemzi nyelvi szempontból, a tőle megszokott alapossággal.

Befejezőül hadd idézzem a Balázs Bé- nálak adott interjú utolsó mondatát: „Persze nem akkor volt igazán hasznos és eredményes a munkám, ha észre lehetett venni, hogy itt voltam, hanem akkor, ha nem lehet majd észrevenni, hogy már nem vagyok itt.“

Rajtunk múlik.

Kovács László

Kiss Benedek: Gazdátlan évek

(Kozmosz Könyvek)

Kiss Benedek helyét keresve a mai magyar lírában, arra a sorra találunk, melyet József Attila kezdett meg a Kalevala és a magyar ősköltészet felé fordulásával, majd Nagy László folytatott érzéseihez, hangulataihoz mese-mítosz világot teremtő törekvéseivel. A napjainkban jelentkező fiatalok között pedig egyre többen akadnak, akik Anteuszként nyúlnak vissza az ősköltészet-népkölté- szet kiapadhatatlan forrásaihoz. Természetesen sem náluk, sem Kiss Benedek esetében nincs szó a folklorisztikus hagyomány lírai újjáéléséről, habár — ez sem volna jelentéktelen vállalkozás. Mégis többről van itt szó: az ősi-népi fantázia, kép és metafora teremtő logikájáról, látásmódjáról, a ráolvasások, igézők, imák belső gondolati rendjéről. (Nem érdektelen megjegyezni, hogy a tudó-