Irodalmi Szemle, 1971
1971/4 - FIGYELŐ - Szakolczay Lajos: Karátson Endre: Lelkigyakorlat
mányos kutatásban is láthatók hasonló tendenciák és eredmények: Képes Gézának az orchoni feliratokról szóló, továbbá Erdélyi Zsuzsannának az Új írás tavalyi, októberi számában megjelent archaikus népi imából készített gyűjteményét idézhetjük hamarjában.) Végső soron s a legnagyobb általánosságban líránk szemhatára egészséges gazdagodásának, tágulásának foghatjuk fel ezt a jelenséget is, sok mással egyetemben. A világ minden jelenségével együtt rezdülő, lélegző, gazdag lírai egyéniség jelentkezik itt is. Ha nem beszél, akkor azt írja, hogy „füvekben hallgatok", a Holdat „hóna alatt viszi", s „Csillagok ágyát veti meg". A továbbra is bőségesen idézhető példák helyett azonban inkább arra mutatnánk rá, hogy ebben a lírában ennek a képvilágnak sincs kizárólagos, hogy azt ne mondjuk: monopolikus helyzete. A modern technika kifejezései-fo- galmai szintén nagy bőséggel sorjáznak itt: múzeum, logarléc, panzió, rézoxid, song stb----- Ezek — s ez a fontos — nem élnek önálló életet, hanem az esetek túlnyomó többségében szervesen kapcsolódnak a korábban említett képi anyaghoz. Sőt, nem egy esetben azonos szószerkezetben fordulnak elő. A költői anyagot megmunkáló tehetség magas hőfokú izzása teremt itt új, távoli fogalmakat egységgé olvasztó-kovácsoló képvilágot. Például a szinte csaknem teljesen népdalszerű Békaszőlő — békalencse című vers utolsó strófájában: „Elmennék és a tengerig — űrhajóra szállnék zengve — de csak ladik, ócska ladik — békaszőlő békalencse“ Olykor pedig egy- egy természeti tárgyat ruház fel gyári, technikai — tehát ember készítette — anyag jelzőjével: .. pipacs lengeti krepp zászlóját." S a meggyfák virágba borulását úgy látja, hogy éppen „fejüket szappanozzák". Lírájának törvényszerűségeit maga fogalmazza meg: „Mondok, én, ha kell mesét! — bűvölök griffet, cinegét, —- magamból magam magamra Ennek a „bűvölés“-nek azonban határozottan ki- tapintható-kielemezhető rendje van: „Huszonöt tavaszom tellett — és az örömről alig szóltam“ — vádolja magát. Mert, alapjában véve, a Nap, a Tavasz, a kezdődő-csírázó élet szeretete áll kötete gondolati-érzelmi középpontjában. Versei — éppúgy, mint a népdalok — olykor alig mondanak „többet“ egy-egy elsóhajtható érzésnél (például: Béka- szőlő — békalencse]. Máskor ráolvasások, archaikus imák montázsszerűen egymás mellé rakott képeivel-állításaival írja körül kívánságát (például: a Fóliabőrű című vers ötödik strófája). De ha bonyolultabb, összetettebb gondolati tartalmakat jelenít meg (például: Magyarország] — két, korábban jelzett alaptulajdonsága akkor is érvényre jut: a merész képek áradása és a kép építésének dinamizmusa. Ebben a lírában ugyanis nincs nyugvópont. Minden mindig mozog, helyét változtatja, tesz, csinál valamit: „szétfoszlasz, összerakódsz, — újból és százféleképpen“ — írja kedveséről, de egyben önmagát is jellemezve. Nem bocsátkozhatunk — mert nincs értelme — jóslásokba, merre tart majd további útja. De ez az első kötet vitathatatlan tehetségén kívül egyet már teljes bizonyossággal mutat: ebben a fejlődésben a „hajtóanyag“ az lesz, amivel egyik legszebb versét, a Tavaszra hangolt himnuszt zárja: „örök születése a mindig voltnak: énekemet e májusi áradást hadd hangoljam rátok! Bessenyei György Karátson Endre: Lelkigyakorlat Karátson Endre novellái nagy reményekre jogosító ujjgyakorlatok. Olyan első könyv,, ami után az ember megkülönböztetett várakozással tekint a folytatásra. Hadd említsük meg, hogy a Párizsban élő fiatal irodalomtörténész neve nem ismeretlen, hiszen a Le symbolisme en Hongrie című doktori értekezése forrásértékével kikerülhetetlen azok számára, akik a XX. századi magyar költők életműveiben a francia vonatkozásokat kutatják. Munkáját annak a két profesz- szornak — Gyergyai Albertnek és René Etiemble-nek — ajánlotta, akiknek tevékenysége a francia—magyar irodalmi kapcsolatokat nemcsak szorosabbra fűzte, hanem tudományos módszerük sokfélesége, megismerő-elemző képességük színessége a fiatal írónak mindenkori példaképül szolgál. E pár sor előrevetítheti a franciás műveltségű író novellái
