Irodalmi Szemle, 1971

1971/4 - FIGYELŐ - Fogarassy László: Könyvismertetés hozzászólással (Boros Ferenc: Magyar-csehszlovák kulturális kapcsolatok 1918—1921-ben)

proletár nemzetköziség alapján lehetséges.

Helyesen állapítja meg a szerző, hogy a trianoni Magyarország külpolitikája elsősorban Csehszlovákia ellen irányult. Ennek oka nyilvánvalóan az volt, hogy határait túl közel vonták meg Budapesthez, ami egy lefegyverzett ország kormányát még aikkor is irritálta volna, ha az Károlyi Mihály híveiből tevődött volna össze. (Az osztrák békedelegáció 1919- ben többek közt arra való hivatkozással is kért határkorrekciót Magyarországgal szemben, hogy a történelmi magyarosztrák határhoz Bécs túlságosan közel van.) Hogy ezt Masaryk is látta, arról Pályi Ede újságíró történészkörökben eléggé ismert füzete is tanúskodik.

Amivel a szerző már nem foglalkozik: Beneš politikája Magyarországgal szemben gróf Bánffy Miklós külügyminiszter- sége idején. A brucki tárgyalásokról, amelyeket Beneš az első királypuccs előtt még Gratz Gusztáv külügyminiszterrel folytatott, szó van Boros Ferenc könyvében. Bánffy Marienbadba (Mariánske Láznä) 1921. május 6-án indult el, ahol tárgyalásai Benešsei arról folytak, miként lehetne a Prága és Budapest közti feszültséget feloldani és olyan alapot találni, amely lehetővé tenné, hogy a Duna-medence kérdéseiben együttesen léphessenek föl. Bánffy egy Magyarország, Ausztria és Csehszlovákia kooperációján alapuló blokk tervét vázolta, de azt is leszögezte, hogy a trianoni határokat olyan módon kell rendezni, hogy azok a nyelvi határokkal lehetőleg egyezzenek. Beneš nem volt hajlandó ilyen engedményre, de azt mondta, hogy Komárom és Losonc átengedéséről talán szó lehet. Mellékesen közgazdasági kérdésekről is tárgyaltak. A megbeszélés barátságos légkörben folyt, Bánffy optimista hangulatban utazott haza. Érdekes, emlékirataiban azt írja, hogy Csehszlovákia iránt a magyar közvélemény kevésbé volt felháborodva, mint a ikisan- tant másik két tagjával szemben, mert itt bántak a magyarokkal még a legtisztességesebben.5 Amikor azután arra került sor, hogy Burgenlandot át kellett adni Ausztriának, Beneš az ott harcoló

5 Bánffy Miklós: Huszonöt év. Kézirat a Rá- day-Levéltárban, 25—31. o. (A kézirat 1922 végével — valószínűleg Bánffy 1950-ben bekövetkezett halála miatt — megszakadt.)

magyar szabadcsapatok ellen felajánlotta a csehszlovák haderő bevetését, ám ez ellen az olaszok élénken tiltakoztak, mert azzal gyanúsították a csehszlovák kormányt, hogy így akarja megvalósítani a dunántúli korridort Jugoszlávia felé, s az angolok sem helyeselték a tervet. Ebből Bánffy feltételezte, hogy az olaszok hajlandók lennének Ausztria és Magyar- ország között a burgenlandi kérdésben közvetíteni. A budapesti olasz főmegbízott (követ) útján szondázta a talajt az olasz kormánynál, s mivel Róma hallgatott, Benešhez fordult. Ez volt az emlékezetes 1921. októberi firünni tárgyalás, amelyről Bánffy előzetesen herceg Cas- tagneto olasz főmegbízottat is értesítette. A brünni tárgyalás eredménye az volt, hogy Beneš Csehszlovákia nevében hivatalosan is vállalta a meditációt egy hatáifkorrektúra ügyében, ez pedig Magyarország számára Sopron birtokát jelentette. Közben azonban Toretta márki olasz külügyminiszter, értesülve Bánffy brünni útjáról, megriadt a korridor fantomjától, és maga vette át a kezdeményezést. Ő is felajánlotta a meditációt a burgenlandi kérdésben, mégpedig a Nagykövetek Tanácsának hozzájárulásával. Beneš akciója ezzel háttérbe szorult, s ez volt a velencei egyezmény és a soproni népszavazás előzménye. A második királypuccs után Beneš követelte a velencei egyezmény érvénytelenítését és a csehszlovák—jugoszláv mozgósítás költségeinek megtérítését. A Nagykövetek Tanácsa azonban mindkét követelését elutasította, de Benešsel egyetértőleg lépett fel a Habsburgok trónfosztása ügyében. A nagyhatalmak budapesti követei (köztük a francia Fouchet is) maguk garantálták Bánffynak, hogy kormányaik a csehszlovák és jugoszláv mozgósítást le fogják inteni, ezért a magyarok ne is mozgósítsanak. Ettől a magyar kormány azért is eltekintett, mert a minisztertanácson megkérdezett katonai szakértő (Röder ezredes) úgy nyilatkozott, hogy a rejtett fegyveranyaggal elérhetnek ugyan kezdeti sikereket, de csak tíz napig, legfeljebb két hétig tudják magukat tartani.6 Boros Ferenc felhasználta ezt a cseh történelmi tanulmányt is, amely szerint a csehszlovák mozgósítás célja a Horthy-rendszer megbuktatása és Károlyi Mihály hatalomra

6 Ugyanott, 109—110. o.