Irodalmi Szemle, 1971
1971/4 - HAGYOMÁNY - Simándy Pál: Emlékeimből
1. Komlós Aladárban barátra leltem Az első, akiben Losoncon barátra, magányom feloldójára, szellemi társra leltem: Komlós Aladár volt. Herz Sándor dr. házában, a csehszlovákiai munkásmozgalom harcos, bátor, tiszta lelkű szervezőjének, nagyra becsült vezetőjének otthonában találkoztam vele először. Herz Sándornak négy szép serdülő leánya volt. Lelkes hívei atyjuknak; s az általa megismert szocializmusnak. A leánykák művelt, haladó szellemű fiatalembereket vonzottak a házhoz. Időnként összejöttek, vitákat rendeztek, fölolvastak, szavaltak. (Ilus kedves, szép hangján Ady-dalokat énekelt.) A társaság egyik tagja, 1920 őszének valamelyik napján, engem is elvitt közéjük. Akkor és ott találkoztam először Komlós Aladár bölcsészdoktorral. Szellemi értelemben meglehetősen messziről érkeztem hozzájuk. Megelőzőleg csaknem egy évtizeden át egy vallásos világmozgalom tagja voltam, amelynek kevés érzéke volt a kulturális és társadalmi haladás kérdéseihez. Szellemi börtönömből a forradalmak szabadítottak ki. „Szabadulásom“ után annál mohóbb vágy hajtott a kultúra, az irodalom, a művészet és a társadalmi problémák felé. Ehhez új társaságomtól további ösztönzéseket kaptam. A legtöbbet mindenesetre a Komlós Aladárral való megismerkedés, az akkor még névtelen, de eredeti tehetségű és nagy műveltségű fiatal költővel és esztétával való barátkozás jelentette számomra. Bár Ady Endrének értője és rajongója voltam már évek óta, a modern, európai líra tájai felé Komlós Aladár nyitott ablakot számomra. Komlóssal mind jobban összemelegedtem. Az előző évben került haza olasz fogságból, s egyelőre állás nélkül élt szüleinél, Losoncon. Sok időt töltöttünk együtt. Kedvelt szokásunk volt: kettesben nekivágtunk a losonci ligetnek és erdőnek. Órákig kószáltunk ott vitázva, beszélgetve. Téma volt bőven. Európa forrongó korszaka rengeteg kérdést vetett fel. S mi ismerkedtünk és birkóztunk velük. Csehszlovákia demokratikus légkörében a Kelet és a Nyugat felé egyaránt nyitva láttuk az ablakokat. E séták során megtudtam tőle, hogy költői készségét már gimnazista korában élesztgette kedves, körülrajongott tanára: Bodor Aladár, aki maga is író és költő volt. Bodor korai értője és lelkes híve volt Adynak, és a század első évtizedében már tanítványaival is igyekezett megkedvelteim a költészetét. így lett Komlós Ady lelkes hívévé már diákkorában. Érettségi után — két más társával közösen — már verseskötetet is megjelentetett. Ahogy közelebbről is megismertem őt, azt láttam: huszonnyolc évesen ő is letört és megkeseredett ember. A háború is, az olasz fogság is megviselte idegeit. Hazakerülése után pedig — alighogy tanárként elhelyezkedett az új hazában — politikai okok miatt elmozdították állásából. S most, hónapok óta, itt tölti napjait — szüleire támaszkodva — ebben a kis, határszéli városkában, meddőn, tétlenül. És — reménytelenül is. Az új államban nem kaphat tanári állást. Elhelyezkedésre még kevésbé számíthat Horthy-Magyarországon. Ott most az ellenforradalom tombol, s nő a nyomor. Egyik sétánkon arról beszélt nekem a barátom: elapadt az érzelmi élete, és most könyvet ír róla, hogyan halt el benne a költő. — Többé-kevésbé majd mindig csalónak éreztem magam — mondta túlzó önváddal —, hogy én, aki magam is gyötrőn, iránytalanul tétovázom, kiállók a pódiumra, mintha hirdetni akarnék valamit... Láttam: a „kor betegsége“ őt is elkapta. De minek ezt megörökíteni? Próbáltam lebeszélni a könyv megírásáról. De ő hajthatatlan maraflt. A könyv elkészült, s 1921 tavaszán meg is jelent. És — vihart kavart. Ám éppen ez a „vihar“ mozdított ki mindkettőnket a passzivitásból. Rövidesen élénk akciókba kezdtünk, s fölvertük velük — Losonc csendjét. 2. Vitaest és szabadegyetem Az első akciónk éppen az ő könyvéről rendezett vita volt. A könyv, Voltam poéta én is címmel: verses vallomások, költészet és tanulmány egyszerre. A kisebbségi magyar irodalom első zsengéje. A puszta megjelenése is esemény
