Irodalmi Szemle, 1971

1971/4 - Čajak, Ján: A holicsi vár fogságában (regényrészlet)

Mint mikor a vulkán kitör, megrázkódik és megindul a föld. Rögdarabok, téglák, s a harcosok százai röppennek a levegőbe. Fegyverek, belek, fejek, lábak repülnek, s tűnnek el a porban és füstben.

— öné dogru! Utánam! Insallah! — tör ki a kapun hirtelen Mohamed pasa. Utána rohannak a győri citadella szpáhijai. Rögtön ezután a janicsárok erős egysége támad.

— öné dogru! — a kiáltozás elnyomja a sebesültek ordítását és nyögését. — Allah egyetlen és Mohamed az ő prófétája!

Mint a kaptárból kiszórt méhek, tódulnak a jaják Omár pasa vezetésével, míg az olajbég a tüzérséggel ritkítja a keresztény betolakodók sorait. A pasa szablyája, mely egy perccel ezelőtt még fényes volt, most vértől piroslik. Rohamától csak a futás menthet meg — és a keresztények egymást tapossák.

Daňo kapitány, a hegyek fia, felmérte a helyzetet. Megpróbálja megállítani Hóin csapatát, Strassoldo lovasságát:

— Többen vagyunk! — kiált rájuk. De ki hallja őt? Ki érti meg abban a felfordulásban és harci zajban, hogy mit mond? Verlain? Paolo Giovanni a brandenburgiakkal? Senki. Visszavonja csapatát a Nyerges utcába, aztán bejelenti a fiúknak:

— Azonnal visszajövök! — És eltűnik. A Székesfehérvári-kapuhoz vágtat, ahol Schwarzenberg és Pálffy táboroznak.

— Baj van! — kiált messziről. — Baj van! Az egész sereg megfutamodott.

— Méltóságos uram — a generálóbester Pálffyhoz fordul, akinek ezer huszára eddig a külső támadástól őrizte az erődöt —, most önön a sor!

Az első nap sugarai a Vízi-bástyára estek. A szélkakas forog, csikorog... Mohamed pasa oroszlánként harcol. Győr elfoglalása után szavát adta: „Janik-kále csak akkor lesz gyaur erőd, amikor reggel a kakas megszólal, amikor a félholdból telihold lesz...“ (A vár kapujára erősített vaskakasról és félholdról van szó. A ford, megj.)

A törökök már Bakics kastélyánál vannak, amikor a Kereskedők útjáról segítség érkezik. A lovasság rohama feltartóztathatatlanul tör előre.

Mohamed pasa éppen Izdinickýra akar támadni, amikor tekintete a Vízi-bástyára téved. Valahol kakas szól. Az arany félhold a reggeli napsugarakban úgy ragyog, mintha telihold volna. S a kőcsengők acélfegyverként zengnek a dzsenetbe vezető úton.

Reggel van, március 29-e, az Or 1598. évében. A Duna-bástyán a pasa feje fehérük. Fekete varjú száll le rá.

Schwarzenberg és Pálffy a citadella ablakában állnak. Hallgatnak. Röviddel ezelőtt mindent elmondtak egymásnak azzal, hogy a pasa fényűző szabájában kezet ráztak, és szemükben örömkönnyekkel megölelték egymást. Győzött a „csel terve“, az új fegyverre alapozott stratégia, a vezérek és katonák fegyelmezettsége és hősiessége.

A reggeli ég tiszta és felhőtlen.

A harangok, amelyekből a törökök nem öntöttek ágyút, megsokszorozzák az öröm áradatát, elnyomják a sebesültek nyögését és legyőzőnek sírását.

A citadella előtti kőtéren, az utcákon és az udvarházakban eldobott fegyverek, turbánok, fezek, tolldíszes kalpagok és holttestek hevernek. A harcban edzett vezérek és kapitányok számára mindez megszokott, mégis megindító és fájdalmas látvány.

A katonák halomba hordják a zsákmányt. Cipelik a szőnyegeket, tábori sátrakat, az ezüsttel és arannyal szegélyezett kabátokat, az odaliszkek öltözeteit, korsókat, tálakat, illatszeres edényeket — isztambuli mesterek vagy szarajlikok műveit, porcelán findzsá- kat, rézibrikeket, selymet, damasztot, drága fegyvereket — a keleti fényűzés gazdagságát, amely Mohamed szultán fogadására volt előkészítve.

Másutt az őrök csapatai sorakoztatják és számlálják a foglyokat. A tiszteket és altiszteket elkülönítik a közlegényektől. íme, ott kötözik Omar agát, amott az olajbéget ... Könnyeiken keresztül nézik a katasztrófát.

Külön állnak a gyerekek. Azután az asszonyok. A rabszolganők közt van a pasa két megjuhászodott lánya is. Ök lesznek a Mátyás főhercegnek szánt legbecsesebb ajándék. A keleti nevelés finomságának, temperamentumának a megtestesítői, és nem kis bevételt jelentenek a császári kancellária pénztárának is majd.

A spanyolok éppen Zeinát, Leilát és Eminát hozzák. Tegnap este még szerelmes ölelésre vágytak. Ma már volt részük benne. A harc befejezése óta brutális bosszút álltak rajtuk a véres küzdelemben felhevült vallonok, brandenburgiak és mások. Maga Angelina anyő is csak nehezen menekült meg, mert a sötétben minden tehén fekete.