Irodalmi Szemle, 1971
1971/1 - Alekszej Arbuzov: Én szegény Maratom
LIDA: Rendben van. Elfogadom. MARAT: így csak Itt henteregsz, és olvasod Turgenyevet. Az egész könyvtárat feltüzelted, miért csak Turgenyevnek kegyelmeztél meg? Sajnáltad? LIDA: Nekem nagyon tetszik. MARAT: Ilyen szerző ma senkit se tud mozgósítani. LIDA: Ha tudni akarod, engem igen is mozgósít. Marik... tudod, mit? Gyere, fűt- sünk be. MARAT: Nem lehet. Takarékoskodni kell a kredenccel. Alig van már belőle. LIDA: Talán nemsokára megkapjuk a szomszédok bútorát. MARAT (izgatottan): Te, ide figyelj, nem szégyelled magad? A halálukat várod, hogy legyen mivel fűteni? LIDA: Igazad van, ez borzasztó! (elsírja magát) MARAT (hozzá megy, leül a heverőre): Hagyd abba! Sokat bőgsz. LIDA: Mikor egyedül voltam, nem bőgtem. MARAT: Már megint rám kened. LIDA: Csak nem gondolod ... Én csak ... De hisz én nem akarom, hogy meghaljanak. Én... (csendben öltözik) csak arra gondoltam... Rettenetes... rettenetes... MARAT: Olyan vagy, akár egy kisgyerek, (félve simogatja Lida haját) LIDA (ijedten): Mit csinálsz? MARAT: Semmit, csak hogy megnyugodj. LIDA: Aha. MARAT: Nem szabad? LIDA (kis szünet): De... szabad. MARAT: Ne bőgj. A szomszédok nem halnak meg, mi pedig majd csak szerzünk valahol fát. LIDA: Biztosan? MARAT: Persze. LIDA: Akkor most beffltünk. (sürgetően súgja) Hallod, befűtünk, igen? Nemsokára tavasz lesz ... (Marat Lida haját simogatja) Befűtünk, hallod? (hirtelen izgatott lesz) Ne, ne akarj már megnyugtatni. MARAT: Bocsáss meg ... (elhúzza a kezét) (távol robbanás) LIDA: Ez betalált. Az állomás mögé. (hallgat) Marik! Miért nézel így? MARAT: Semmi. . . csak ... úgy ... ■ Április tizennegyedike Esteledik. Lida az asztal mellett áll, az asztalon halomban konzervek. Bejön Marat. LIDA (Maráthoz rohan): Már alig vártalak. MARAT: Stop! Elérkezett az ajándékozás ideje, (papírrózsát ad át Lidának) Kedves kisasszony, a mai naptól fogva nyugodtan fütyülhet minden moziellenőrre! LIDA: Hol szerezted a rózsát? MARAT: Egy férfitól kaptam cserébe ... Sajnos — papír. És még valami... Fogadja el tőlem ezt a kockacukrot, a rokonszenv megkülönböztetett jeléül. LIDA: Szenzációs! És most hunyd be a szemed, (az asztalhoz vezeti) Kinyithatod. MARAT (halkan): Te kaptál csomagot? LIDA: Nem is örülsz? MARAT: Emellett az én kockacukrom ... LIDA: Azonnal megeszem. Akarod? (a cukrot a szájába veszi) Csodálatos! Fele a tiéd. MARAT: Hogy találtak rád? LIDA: A teljesítmény felér egy detektívével... Ide süss, kondenzált tej, húskonzerv... kompót. És levél! Anya egészséges, kitüntetést kapott... MARAT: Ezek szerint minden sikerült. LIDA: Ne szomorkodj, neked is sikerül majd, meglátod. Kivártam a magam idejét. Tizenhat éves vagyok! Tudod, mit? Csapunk egy jó vendégséget.
