Irodalmi Szemle, 1971

1971/4 - Szénássy Zoltán: Klapka tábornok tevékenysége az emigrációban

pontján, az egyéni fejlődésének tulajdonítható. Egyszerűen engedett a feltartóztathatatlan áradatnak. A világ közvéleménye, s ezen belül a brit közvélemény, a méltatlan eszközökkel letiport 48-as szabadságmozgalmak ügye mellé állott.

Ilyen volt tehát az angol közvélemény hangulata, amikor 1849 késő őszén, 1850 elején egyre-másra érkeztek a szigetország földjére a bukott európai forradalmak exponensei, folytatni azt, ami 1848 nyarától 1849 őszéig francia, olasz, román, német, osztrák, szlovák, szerb-horvát és magyar részről az önkényuralmi elnyomás különféle okai és körülményei következtében megszakadt és abbamaradt. Ebben a feszült, biztató és reményt keltő légkörben, aggódva és reménykedve érkezett 1849 késő őszén Londonba Komárom egykori védője, Klapka tábornok.

Klapka Londonba érkezését igen szemléltetően írja le Pulszky Ferenc egyik visszaemlékezésében.38 Pulszky, mint ismeretes, már a forradalom kezdetétől itt tartózkodott, és el nem ismert diplomáciai megbízottként képviselte Londonban a szabadságharc kormányait. Hallgassuk meg, hogyan rögzíti az utókor számára Klapka Londonba érkezését és pályafutása további szakaszát: „Londonba ment (mármint Klapka), s emlékszem, mennyire magára vonta az angol közönség figyelmét ez a szép és híres szabadsághős. Megírta ott memoárjait, s olvasták azokat, de csakhamar visszament a szárazjöldre. Genjben honosságot nyert és Párisban, Konstantinápolyban, Turinban politikával foglalkozott.

Még a kezdeti, az 1849—51-es időszakban történt, hogy innen, tehát Londonból többször indul európai körútra: Lipcsébe, Düsseldorfba, Belgiumba, s kezdi kiépíteni emigrációs kapcsolatait. Egyik ilyen útjáról visszatérve, értesül a komáromi kapituláció osztrák részről történt megszegéséről. „Londonba visszatérve — írja 1850 február elejéről keltezve emlékirataiban — értesültem a komáromi kapituláció megszegésének kínos híréről, amelyet Haynau, Magyarország akkori kormányzója nem átallott elkövetni. Bajtársaim sorsa kötelességemmé tette, hogy Magyarország vérszomjas leigázóját elvállalt kötelességeire emlékeztessem,“100 Ha foganatja nem is volt nyílt levelének, mélyen jellemző Klapka forradalmi szolidaritásérzetére.

Nem érdektelen feljegyeznünk azt sem, hogy Klapkával egész emigrációs időszakában nemcsak a császárváros, hanem szűkebb pátriája, a Bánság sajtója is rendszeresen foglalkozott. A számos egykorú tudósításból és kommentárból kettőt külön is megemlítünk annak igazolására, hogy Klapka önzetlen emigrációs küzdelmét még az ellentáborban is méltányolták, a Bánságban pedig kezdettől valóságos legendakör vette körül alakját. így a Temesvarer Anzeiger egykorú temesvári hetilap már 1850. január 12-én — a bécsi Dér österreichische Volksblatt című bécsi lapot propagáló felhívásában

— a többi közt figyelmezteti a helyi olvasót, hogy ebben a lapban szenzációs közlemények olvashatók majd, Kossuthról, Batthyányról (Batthyány Kázmér külügyminiszterről), Dembinskyről, Görgeyről és Klapkáról. Az említett bécsi hírlap pedig — tudomásunk szerint az osztrák birodalomban más nyelven először — hírt ad már 1851. július elsején arról, hogy Klapka befejezte és Londonba küldötte emlékiratait tartalmazó kéziratát.101

98 Pulszky Ferenc: A komáromi hős (Tárca.) Pesti Hírlap 1892. máj. 18.; 138. sz. 1. 1.

99 Uo.

100 Klapka Gy. i. m. 303. 1.

101 A Temesvarer Anzeiger felhívásának Klapkát említő része így hangzik: „lm Volksboten (értsd: Dér österreichische Volksbote) findet man hierüber die schnellsten, verlässíichsten und un- parteiischten Berichte. Die Aufsätze und Mittheilungen über Kossoth (Kossuth), Batthyany (gr. Batthyány Kázmér volt külügyminiszter), Bem, Dembinsky, Klapka, die umbefangenen Bemerkungen über Görgey u. s. w. habén Sensation gemacht.“ — An die Bewohner Ungarns, Siebenbürgens und der übrigen Kronländer. — Temesvarer Anzeiger 1849. jan. 12.; 2. sz. 13. 1.

— A Klapka-emlékiratokról szóló, a bécsi Dér österreichische Volksbote-ban megjelent híradás szövege a következő: „Dem M(agyar) Hirlap (A Bach-rendszer pesti félhivatalosa) wird aus Paris geschrieben: Klapka’s Memoiren sind beendet und schon nach London geschickt“ — Dér österreichische Volksbote 1851. jul. 1.; 150. sz. 3. 1. (Persze ez a híradás sem egészen pontos, hiszen az emlékiratok első kiadása ill. változata már 1850 folyamán Lipcsében illetve Párizsban napvilágot látott. — Vö. Klapka, Georg: Memoiren. April bis October 1849. Leipzig 1850, Wigand. XXXIV, 418 1., 1 tb., 1 tk. — L. Klapka, Georges: Mémoires du général — —. Guerre de l’indpendance en Hongrie. Trad. J. Ph. Berjeau. (Suppl. du „Sicle“, avril 1850.)