Irodalmi Szemle, 1971

1971/4 - Szénássy Zoltán: Klapka tábornok tevékenysége az emigrációban

Az emigráciős mozgalom kibontakozása, valamint a lipcsei Wigand kiadóval kötött szerződései a továbbiakban a kontinenshez kötik. Ezért úgy határoz, hogy Svájcban telepedik le. Londonból való végleges elutazása előtt még felkeresi Mazzinit, a nagy olasz forradalmárt. A találkozó elhatározó hatást tett Klapkára. Az Emlékeimben megkapó leírásban számol be a megújuló köztársasági konspirációk szervezőjénél, az Ifjú Olaszország mozgalom létrehívójánál, a Risorgimento megálmodójánál tett látogatásáról.

„Az a hév, s az a mély meggyőződés, amely Mazzini szavaiból kisugárzott, valahányszor velem beszélt, mindig lelkem legbensejéig ható benyomást tett rám. Látni kellett e férfiút, halvány arczával, mélyen ülő s szikrázó szemeivel, átszellemült s a hallgatónak szíve mélyét átjáró tekintetével, hogy megérthesse az ember azt a nagy hatalmat, melyet honfitársaira oly hosszú időn át gyakorolt, s amelyet, minden meghiúsult felkelési kísérletei s az azokra fordított óriási áldozatok dacára, mindama pillanatig nem veszített el, amíg végre Viktor Emmanuelnek Nápolyba való bevonulásával az ő általa képviselt eszme teljes valósággá érlelődött."

„Es nem csupán Itália felszabadításáról van szó — folytatá Mazzini —, hanem egész Európa felmentéséről, minden elnyomott nép felszabadításáról.. “m

Az ötvenes évek elején egyfelől Oroszország, másrészt Anglia és Franciaország között feszültté vált a viszony az ún. „keleti kérdés“ miatt. A kérdés lényege abban állt, hogy Európa „beteg embere“, a hanyatló török birodalom kezéből ki vegye át a közel- és közép-keleti uralmat, melyik nagyhatalom vonja befolyási körébe a Közelés Közép-Keletet, márészt a bomladozó európai Törökországot. A nagyhatalmi versenyfutásban Angliát megelőzendő, I. Miklós cár 1853 márciusában kiprovokálta a török birodalommal való összeütközést, arra számítva, hogy a nyugati hatalmak beavatkozása nélkül végezhet az elgyöngült Törökországgal. Anglia, Franciaország és később Piemont azonban Törökország mellé álltak, mert nem akarták átengedni keleti piacaik kulcsát a cári Oroszországnak.

Klapka ekkor már Genfben tartózkodik, és felveszi a svájci állampolgárságot. Itt írja meg az emlékiratok első kéziratai után második művét Dér Nationalkrieg in Ungarn und Síebenbürgen címmel, melyet azonban a röpirat megjelenése után rögtön el is koboznak a svájci hatóságok. Érdekességre tarthat számot, hogy közvetlenül Klapka műve után jelentette meg emlékezéseit Görgey Artúr is, Meín leben und Wirken in Ungarn címmel. A két műben azonban csak a visszaemlékezés, a memoár műfaja az egyező. Klapka és Görgey merőben másként értékeli a lezajlott eseményeket. Vitathatatlan, hogy kettőjük közül nem a személyi apológiát író Görgey, hanem a forradalom és szabadságharc célkitűzéseit igazoló Klapka állt közelebb az egykorú olvasóhoz.

Genf különben kiváló talajnak bizonyult az emigráció szempontjából. Klapka itt nemcsak politikai és katonai kérdésekkel foglalkozott. Tevékenyen bekapcsolódott a helyi gazdasági életbe is. Mint a Svájci Általános Bank genfi igazgatóságának tagja 1860-ig, a pénzintézet fennállásáig, szerepet játszott a svájci gazdasági életben. Életrajzírói említik törökországi pénzügyi tárgyalásait, részvételét fontosabb nemzetközi vasútépítési vállalkozásokban.103 A kedvező genfi politikai és társadalmi légkört érdekesen jellemzi Zoltán Emil, a Pesti Naplóban megjelent egyik írásában. „Az egész Lémon tópart, különösen Genf — írja — kiváló gyűjtőhelye volt minden nemzet politikai kompromittáltjainak és forradalmárainak. Szintúgy találkozott itt minden időben az irodalom és történelem számos nagy tehetségű alakja. Innen hirdette Voltaire élete utolsó éveiben az akkori erkölcsvilág nézeteivel oly merőben ellenkező hatalmas igéit. Innen mert szembeszállni a korzikai ügyvéd fiával, Napóleonnal egy nő: Madame de S t a e l. Itt teremtették dicső költeményeik remekeit lord Byron és Lamartine, a franciák legnagyobb költője. A magyar szabadságharc vezetői közül szintén többen telepedtek itt le. Horváth Mihály, Klapka tábornok, Teleki László, Puky (Miklósj, Komárom kormánybiztosa, aki itt nyomdát alapít.“104

102 Klapka Gy. i. m. 309. 1.

103 Vö. Iványi Emma: Klapka tábornok hazatért kéziratai. — Élet és Tudomány 1969. szept. 12.; 37. sz. 1732. 1.

104 Zoltán Emil: A magyar emigránsok Genfben. — Pesti Napló 1879. 142. sz.