Irodalmi Szemle, 1971
1971/1 - Alekszej Arbuzov: Én szegény Maratom
MARAT: Ilyen a természetem. Csakhogy nekem nem sikerült úgy, mint neked. Csupán egyetlen napra kaptam kiutalást. Harmincegyedikére, — holnapra. (a zsebéből két élelmiszerjegyet húz elő, nézegeti]. LIDA: Ne sir]... nem szabad. MARAT: Én és a sírás — már megszoktam mindent. LIDA: Az a jegy az édesanyád után maradt? MARAT: A nővérem után. (csendesen) Látod ezt a gombot? Ma reggel varrta fel. Nála laktam a Kamennoj-szigeten. Mikor kitört a háború, azonnal hozzá költöztem. Kicsi — kis ház volt, éppen azt kellett eltalálniuk, (szünet) Augusztusban a férje elment lövészárkot ásni, egyedül maradt... mondtam neki, hogy költözzön át hozzánk. Nem hallgatott rám. Hogy náluk, a Kamennojon jobb... Meg ha Kolka megjön, hogy otthon találja, (szünet) Ha rám hallgat, most itt ülhetne velünk. LIDA: Ezt nem lehet előre kiszámítani, (figyelmesen nézi Maratot) A szüleid merre vannak? MARAT: Apám a tengerészeknél szolgált. Ötödik hónapja nem Irt. (szünet) S most már fényképem sincs róla... Magammal kellett volna vinnem egyet! LIDA (csendesen): Én ezt nem tudtam, bocsásson meg. (A közelben ágyúgolyó robban) Ez ide csapódott a közeibe. Elmenjek? MARAT: De hisz nincs hová menned! LIDA: S neked van? MARAT: Nincs, ez igaz. LIDA: Itt a sarokban volt egy heverő ... MARAT: Most jól jönne. Tulajdonképpen hogy hívnak? LIDA: Lídia Vasziljevna ... Lida. És téged? MARAT: Maratnak. Az otthoniak csak így mondták: Marik. LIDA: Ha legalább matracok volnának. MARAT: Az ágy elég széles. LIDA: Tréfálsz? MARAT: Elférünk rajta. Én a fal felé fordulok, te az ajtó felé. LIDA (kis szünet után): Ez nem megy. MARAT: Miért? LIDA: Azért! Nem lehetne az ágyat kettéfűrészelni? MARAT: Ne beszélj ostobaságokat, hisz ott a sodrony. Holnap majd körülnézünk, nem maradt-e valahol valami. LIDA: Már voltak, akik körülnéztek. MARAT: Valahogy csak elférünk. LIDA (halkan): Szerencsére két takarónk van. (az egyiket Maratnak adja) Húzódj egy kicsit arrébb. MARAT (szemrehányóan): Azt hiszed, harapok? (kis szünet) Mit nevetsz? LIDA: Azt, hogy így szuszogsz. MARAT: Természetes, hogy szuszogok. LIDA: Látod, már vége a csendnek ... MARAT: Ne beszélj, aludj... SE Április negyedike A szoba néhány öreg matraccal gyarapodott, ez Marat vacka. A sarokban gondosan összerakott fahasábok — ez maradt meg a felvágott kredencből. Távoli lövések hallatszanak. LIDA (éppen felébredt): Marik! Marik! MARAT (felriad): Mi bajod? LIDA: Riadó! MARAT: Idióták ... Hány óra? LIDA: Hat. MARAT (dühösen): Tulajdonképpen miért ébresztettél fel? LIDA: Összevissza öt napja vagy Itt. Nem tudhatom, hogyan viselkedsz légitámadáskor.
