Irodalmi Szemle, 1971
1971/4 - Egri Viktor: Visszapillantó tükörben
Egri Viktor visszapillantó tükörben (Befejező rész a márciusi számunkból) lü Másnap újra mi kaptuk a gázbombákat és utánuk a srapnelesőt. Az esti jelentésben hét emberem nevét jegyeztem fel a veszteséglistán. Egyikük sem kapott súlyos sebet, de vajon megmaradt-e a szemük világa és épségben a tüdejük, az hónapok, talán csak évek múlva derül ki. Most jussanak ki mielőbb az arcvonalból, kapjanak minél gyorsabb segélyt, hogy csökkenjen a testük épségét, az életüket fenyegető veszély. Amikor a szanitéc őrmester összeállította a-sebesülttranszportot, odaintettem magamhoz Karit. — Maga most velük megy, Kari papa. Panaszkodjék a tüdejére, hogy szétszakad. Köhögjön, tépje fel az ínyét, és köpjön vért. Nincs az ezredambulancián idő, hogy sokat foglalkozzanak magával. Megértette az első szavakból, mire intem, meg akarom menteni. Hiszen csak az én engedélyem kellett — a többit bízzam az ügyességére. Nem mondta ki, a szemében olvashattam. A tekintete megint a régi, családiasan bizalmas volt, amikor összekapkodva holmiját remegő szájjal búcsút vett tőlem. Amikor harmadnap sem jött vissza, valósággal fellélegeztem. Ha valami mulasztásom vagy bűnöm volt vele kapcsolatban, letudtam magamról, jóvátettem. November 3-án késő este egy német főhadnagy jelent meg a fedezékünkben, és pattogó hangon tudomásomra adta, hogy embereivel átveszi frontszakaszomat. Parancsot is hozott, hogy felére, alig ötven főre fogyott csapatommal hagyjam el az állást. Már az előző napokon éreztük a közeledő változást. Friss újságot napok óta nem láttam, de az ezredküldönc minden este izgalmas híreket hozott. Október 28-án Prágában forradalom tört ki, és megalakult a Csehszlovák Köztársaság. Egy lélek sem volt a közelemben, aki felvilágosítást adhatott volna, mit jelent ez az új államalakulás, mi történt Bécsben és Budapesten, hogy így hirtelenében darabokra szakadt a Monarchia. Ezer kilométerre távol az otthontól éljük a minden gondolatot megnyomorító frontéletet, amely itt merőben más, mint az otthonnal összenőtt olasz és a többi front élete. Kiszakított sziget vagyunk itt Verdun mellett a nyugati harctér mindent elmerítő és elnyelő óceánjában, a fontos csak egy: megmaradni, el nem veszni, ép tagokkal, egészséges tüdővel kimenekülni! Szomszédolni néni volt kedvem azóta, hogy Werneréket poroszok váltották fel, és nehezen értettünk szót egymással. Werner százados, aki újságokkal is ellátott, bizonyára felelni tudott volna kérdéseimre. Látogatóm kemény tartása és nyelve is elárulta a poroszt. Kérdésemre szűkszavúan és alig leplezett megvetéssel csak annyit mondott, hogy mi, „osztrákok“ letettük a fegyvert. Nem volt kedvem felvilágosítani, noha kifogástalanul bírom a német nyelvet, nem vagyok osztrák, és embereim közt sem akad osztrák, kisebb fele csallóközi magyar, Pozsony környéki német, másik, nagyobb fele pedig szlovák. Nem vártuk be a hajnalt, sebten összekaptuk a holminkat, és a sötétben elindultunk hátra. A megtett kilométerek most nem fárasztották embereimet, könnyű lett egyszerre
