Irodalmi Szemle, 1971

1971/4 - Pašiaková, Jaroslava: Németh László

nalazni a nemzet felelősségét közép-kelet-európai összefüggésekben. A kisnépek létjoga nála azonos az értelmiség létjogosultságával. A Kisebbségi sors című tanulmányban (Tanú, 1935, 42—49) erről így ír: „A magyar kicsi nép s kicsiségét azzal sem szépít- getheti, hogy a nagybácsi nagyságára hivatkozik... Mi joga lehet egy ilyen népnek az életre? ... A kevesebb joga az élethez az, hogy különb. A kisebbség jogosítványa, ha elit tud lenni..." — De Németh még ennél is továbbmegy, s elgondolkodik a szomszéd államalakulatokba került magyar kisebbségek küldetéséről is. Feladatuk Németh szerint a nemzetközi szellemi együttműködés közvetítése lesz. így jut el egy folyóirat szükségességének a gondolatáig, amelynek „tartalma“ az annyira különnemű s mégis egységes Közép-Európa lenne. Elképzeléseit Egy folyóirat terve ITanú 1932—33, 251—252) című írásában fejti ki: „Folyóiratot kellene indítani, amely nemcsak Kis-Magyarországé s nem az egyik kisebbségé, hanem mind a négy magyar világé lenne egyszerre. Azontúl, hogy a négy magyar világé, a szomszéd népeké is, amelyek közt szétszóródtunk. Ennek a folyóiratnak elsősorban műveltségünk közös népi elemeit kellene nyilvántartania. A magyar kisebbségek mindenütt feladták a kezdet merevségét; egyre jobban érdekli őket a kultúr-táj, amelynek akaratlan foglyai lettek. A megismerés: megértés, a megértés: szeretet. Mi messze elmaradtunk a megismerésben, annyira, hogy az már nemcsak szeretetlenség, de érdekeink ellen való tudatlanság.“

Németh elképzelése szerint a folyóiratot magyarországi és kisebbségi írók együtt szerkesztenék, a szlovák, román, szerb stb. szerzők műveit először csak magyar fordításban közölnék, később eredetiben is: .. később többnyelvű folyóirattá lehetne alakítani, minden nép a maga nyelvén szólna s minden ország a maga nyelvén kapná

— a füzet végén a kivonatot." — S Németh egyáltalán nem zárja ki az idegen elemek és indítékok bejutását a magyar lélekbe: „Nyelv, népköltészet, történelem millió erecs- kén folyatták belénk a környező életet és mi nem akarunk arról a tápláló életről tudni. Itt az ideje, hogy a kisebbségek munkájába bekapcsolódjunk ...“

Az 1934-es év elején végre aztán valóban megjelent a Középeurópa (Irodalmi és kritikai folyóirat, szerk. Berzy János) első száma, valószínűleg egyenesen Németh fiatal híveinek sugallatára. A folyóirat azonban valóban kísérlet maradt. Sokkal sikeresebb és koncepciózusabb lap volt a néhány évvel később induló Apollo (Gál István szerkesztésében). Amint azt Vekerdi László írja (Németh László, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1970), Németh Gál Istvánt munkatársának tekintette: „Németh az ifjúság, a következő nemzedék érdeklődését s biztatását látja Gál István jelentkezésében, s potencionális munkatársat remélt benne s barátaiban találni egy kelet-közép-európai problémákkal foglalkozó folyóirathoz.*

Németh talán a legvilágosabban látja, hogy mi vár Közép-Európa kis népeire, ha idejében nem tudatosítják összetartozásukat, s az ún. „küldetés“ megfogalmazásával máig érvényes1 receptet ad a „kisebbségi komplexus“ leküzdéséhez: „A hitvány ember előmenetele összeköttetéseitől függ. Akinek azonban nem lehet jó összeköttetése, annak magából kell merítenie társadalmi súlyát is: az lesz a világban, ami önmagában: Az »elit vagy semmi« ... Ha a magyarság: alvó, zárt spalétájú ház, akkor a kisebbségi magyar sors tévelygés, de ha a magyarság eszme, akkor minden kisebbségi magyar egy apostol.

Németh Lászlót tanulmányozva nem lehet nem felfigyelni az olyan fogalmakra, mint „messianizmus“, „misszió“, „új honfoglalás“, „apostol“ stb. Ezek az annyira romantikus színezetű fogalmak a művész-filozófus logikus okfejtésével szemben elég ellentmondásosan hatnak. Hűen tükröződik azonban bennük az író bonyolult viszonya nemzetéhez, „osztályához" — az értelmiséghez s önmagához. Jellemzőek kettős érzelmi viszonyulására: a fájdalmas szeretet féltő gyűlölettel, sőt megvetéssel párosul nála, ha tiszta nemzeti és népi értékeiben érzi magát sértve.

* 1936-ban a Szellemi Együttműködés Nemzetközi Bizottságának összejövetelén, Budapesten Karéi Čapek hasonló tervekről (közös folyóiratról) és törekvésekről beszélt. Előadása (József Attila fordításában) a Szép Szó 1936/21. számában jelent meg Humanizmus címmel. Čapek akkor már ismerte a csehszlovákiai magyar kisebbség problémáit is, mert eszmecseréje Móricz Zsigmonddal ezekről a kérdésekről már jóval előbb megtörtént. Lásd: Vita az irodalmi kínai falról, Magyar- ország, 1926, február 4.