Irodalmi Szemle, 1971
1971/4 - Hamar Kálmán: A marxista baloldal fejlődése és harcai Nyitra vidékén
letek. A vadászati tilalmat felfüggesztik, hogy legalább így tudja a húshiányt pótolni a város lakossága.44 A február 19-i polgármesteri hirdetmény korlátozza, illetve szabályozza a lakosság tejellátását: „... minden tejkereskedő, minden nap elsősorban azoknak köteles a tejet kiadni, akiknek tejutalványuk van és csak az esetleges fölösleget adhatja el utalvány nélkül egyéb rendes vevőinek. Tejutalványok kaphatók: 1. Minden hat éven aluli gyermek részére ]él liter, de legfeljebb 2 liter. 2. Aggok részére 70 éven felül egy fél liter tej. 3. Azok részére, akik a városi orvos bizonyítványával igazolják, hogy élelmezésükhöz a tej feltétlenül szükséges, fél literre... ezen rendelkezés f. hó 23-tól érvényes."45 Az élelmezés megszervezését akadályozta a pénz lebélyegzése, ami a dolgozókat súlyosan érintette. A munkások a le nem bélyegzett pénzt gyakorlatilag elveszítették, mert a kereskedők vonakodtak elfogadni. A nyitrai polgármester figyelmeztette a lakosságot, hogy a pénzt hol és mikor kell elfogadni: „Miután tudomásomra jutott, hogy a közönség vonakodik az egy és kétkoronás papírpénzt elfogadni, közhírré teszem, hogy a pénzügy- és igazságügyi miniszter 1919. évi március 25-én kelt rendelkezésének 1. § értelmében a le nem bélyegzett egy és két koronások továbbra is, mint törvényes fizetési eszköz, teljes értékükben a forgalomban meghagyattak... a közönség ezen pénznemeket elfogadni tartozik és azokkal fizetéseket teljesíthet. Ezen rendelet be nem tartása büntetés alá esik, mellyel esetleg az iparigazolvány elvonása jár."iB A zavaros körülmények között sokan a hiányzó árukat, az áruk pótlását a vasút mentén elhelyezett raktárakból vagy az állomás környékén próbálták beszerezni. Elterjedt a lopás a városban, különösen a vasúton és az állomás környékén. A nyitrai vasút-igaz- gatóság március 14-én figyelmeztette az utazóközönséget, hogy az utóbbi időben a vasút mentén megrongálják a pályatestet, és a lopások is elszaporodtak, ezért a vasúti alkalmazottak és a katonai őrség tagjain kívül tilos a peronon kívül tartózkodni; továbbá akit rajtakapnak a vasúti berendezés megrongálásán, statáriális bíróság elé állítják, és aki a katonai őrség első felszólítására nem áll meg, az ellen lőfegyvert fognak használni a katonák.47 Parasztmozgalmak Nyitra vidékén 1919-ben A csehszlovák burzsoá államhatalom Szlovákiában kezdettől fogva leplezetlen, könyörtelen osztálydiktatúra formájában nyilvánult meg. Ez abban az időben történt, amikor a munkanélküliség csaknem százszázalékos volt, és amikor a kis- és középparasztság, valamint a földnélküli parasztok tömegei a földek kiutalására vártak. Ezért érthető, hogy a nemzeti felszabadulással kapcsolatos illúziók Szlovákia területén gyorsabban foszlottak szét, mint Csehországban. A gazdasági viszonyok, valamint az állami szervek munkásellenes intézkedéseinek nyomása alatt Szlovákia csalódott munkássága sztrájkba lépett. Emberibb életkörülményeket akart kiharcolni magának. Ehhez a mozgalomhoz csatlakozott a parasztság is. A vasutasok és a postaalkalmazottak sztrájkja Szlovákiában, amelyhez nagyobb városokban csatlakoztak a többi munkások is, 1919. február 4-től március közepéig tartott. A sztrájk folyamán újból munkástanácsok kezdtek alakulni. E sztrájkhullám elnyomása következtében nemhogy nem csillapult a dolgozók és a parasztság felháborodása, hanem még jobban fokozódott. Szlovákia dolgozóira, parasztságára elsősorban a magyarországi események hatottak, ott ugyanis 1919 elején már világosan kibontakoztak a burzsoá kormány megdöntéséért, a kommunisták vezetésével folytatott harc körvonalai; a demarkációs vonal nem tudta teljesen megakadályozni a közvetlen kapcsolatot Magyarországgal. A parasztság agrár- szocialista küzdelme csak fdkozódott a Tanácsköztársaság kikiáltása után, remélve, hogy a szocialista forradalom következetes választ ad a parasztság évszázados követeléseire. A sellyei főszolgabíró jelentette 1919. március 14-én, hogy a béresek a tornoki Hatvan—Deuts-gazdaságban, Kopanicán, Garázda-majorban, Mária-majorban, Felső- és 44 Uo. « Uo. « O. A. Ň. 886/1919 n. 47 Uo.
