Irodalmi Szemle, 1971
1971/3 - FIGYELŐ - Fogarassy László: A Magyar Tanácsköztársaság 50. évfordulója. Nemzetközi tudományos ülésszak
sajtó a Magyar Tanácsköztársaságról című beszámolója, mások viszont beérték azzal, hogy régebbi feldolgozásaikat variálták (Hetés Tibor a nemzetközi alakulatokról). A feldolgozott témák változatos sokrétűsége mellett is hiányolunk egyet-mást: valakinek elő kellett volna adnia a Bajor Tanácsköztársaságról, kívánatos lett volna egy összefüggő előadás a Dnyeszter-front történetéről, ennek részletenkénti feldolgozása helyett az egyes felszólalások keretében. Ezt a feladatot leghamarabb P. M. Derevjanko ezredes vállalhatná, akit A. I. Puskás mellett a magyar proletárforradalom legjobb történelmi szakértői közt tartunk nyilván. A bajor proletárdiktatúra története sem terra incognita, hiszen számos német nyelvű feldolgozás jelent meg róla. Hajdú Tibornak, egyébként a kérdés talán legjobb magyar szakértőjének beszámolójából (31. o.) érdemes idéznünk: „Ha megállapítjuk, hogy május folyamán a diktatúra tömegbázisa változáson ment át, ez nem jelenti azt, mintha a szegényparasztság szembefordult volna a Tanács- köztársasággal.1 Rokonszenvezett a proletárforradalommal, csak éppen márciusi forradalmi aktivitása passzív szimpátiává változott, egy aránylag vékony réteg kivételével, amely viszont a Vörös Hadsereg legjobb ezredeit adta. A városi középrétegek passzivitása már más volt. Egy részük félt az ellenforradalomtól, más részük csak az ellenforradalomban való részvételtől, de miután kitűnt, hogy a Tanácsköztársaság kikiáltását nem követi a világ forradalom hulláma Iamiben például egy Bíró Lajos vagy Jászi Oszkár, Babits Mihály is komolyan hitt) és ezzel a 'párizsi imperialista békerendszer bukása, a városi kispolgárság szívesebben látott volna egy Párizsban is szalonképes szociáldemokrata kormányt. A vagyontalan ipari és kereskedelmi alkalmazottak, más, nemproletár rétegekkel és egyes értelmiségi csoportokkal (tanítók) kitartottak a forradalom mellett. A tisztikarra pedig egyenesen lelkesítő- en hatottak az északi hadjárat sikerei A csehszlovák küldöttség tagjai Martin Vietor, Jaroslav Sole ezredes, František D. Pór és Ladislav Hubenák voltak. Sole ezredes elmarasztaló bírálatot mondott 1 A földosztás elmaradása, illetve beszüntetése miatt. Václav Král ismert könyvéről. Megjegyezzük, hogy az 1953-ban megjelent cseh nyelvű eredetit 1956-ban követte a magyar fordítás, amelyből például a Kun Bélára vonatkozó hamis részletek nagyrészt kimaradtak. Vietor professzor Andies Erzsébetnek adott válaszában úgy nyilatkozik, hogy Szlovákia lakosságának túlnyomó többsége nem látott felszabadítót a magyar Vörös Hadseregben (65— 66. o.), márpedig olyan nacionalista kiadványok, mint a Vpád maďarských bolševikov na Slovensko és Kalva—Kom- piš Na slovenském bojišti című riport- sorozata is azt tanúsítják, hogy a szlovák lakosság hangulata nagyon vegyes volt, s maga a lakosság inkább egyformán oszlott meg várakozókra, valamint a prágai, illetve budapesti orientáció híveire. A Jugoszláv felszólalók mondanivalója sok mindenre fényt derít, többek közt arra is, hogy miért nem vettek részt a Szerb—Horvát—Szlovén Királyság csapatai a Tanácsköztársaság elleni intervencióban. Különösen érdekes Lőrinc Péter A Vajdaság és Magyarország forradalmi kapcsolatai című előadása. Az új magyar történeti kutatások azonban nem igazolják a Baranya—Bácskai Szerb—Magyar Köztársaság és Petar Dobrovič pozitív értékelését.2 A román történészek referátumaikban az 1918—1919-es forradalmi hagyományokat örökítik meg. Romániában egyébként még sok, kutatók részére szabaddá nem tett levéltári anyag van, amely még feldolgozókra vár. Ausztria már feloldotta az 1925-ig terjedő anyagot, ebből többek közt Gábor Sándorné is sokat merített.3 Elhangzottak rendhagyó jellegű előadások is. Ezek közül figyelemreméltó Az észtországi forradalom békés jellege A. Pankseevtől. A kát, egyébként magyar származású amerikai történész inkább csak megfigyelőként vett részt a konferencián. Feltételezzük, hogy volna mondanivalójuk az Egyesült Államok magyar politikájáról a hadbalépéstől egé2 Gergely Ferenc-Kőhegyi Mihály: A Pécs — Baranya—Baja háromszög történelmi problémái 1918—1921 között. (Proletártavasz — 1919. Kecskemét 1969, 147-186. o.) 3 Gábor Sándorné: Ausztria és a Magyarországi Tanácsköztársaság. Budapest 1969. (Ismertetése tőlem a Soproni Szemle 1970/3. számában.)
