Irodalmi Szemle, 1971
1971/3 - Páral, Vladimír: Gyilkosok és szeretők (részlet)
Vladimír Páral gyilkosok és szerelők* (Részlet] Julda kihúzta a priccs alól bőröndjét, belerakta ünneplő ruháját, fekete cipőjét, fehér ingét, beretvakését a pamaccsal és a henger alakú szappannal, a törülközőt, a báránybőr bekecset és az összefogdosott bibliát — vagyis mindent, már csak az ócska báránybőr bunda marad hátra, amelyben úgy megyek majd el, ahogy évekkel ezelőtt megérkeztem. Madda csak este keveredett haza, megsemmisülten és csöndesen, ruhástul elnyúlt az ágyon, és azonnal elaludt. Julda késő estig térdelt az ablaknál levő helyen, és halkan imádkozott a bűn fogságába került Borekért meg a szerencsétlen Zita asszonyért, halálosan fáradt férjéért, Evžen Gráfért és a tévelygő fiáért, Románért, a hánykolódó és dühöngő Dáša Zibrtováért, a megátalkodott Bogán Tusiért, a feleségéért, Jolanáért és gyermekükért, aki már hamarosan világra jön, a gőgös Frank Seckýért és feleségéért, Helenáért, a bájos Jana Rybárováért, aki szomjúhozza az igazságosságot, emberi méltóságra vágyik, és holnapután elfoglalja a helyemet, Alexért, a rossz testvérért, az egykori plébánián élő öntudatlan emberekért és kicsinyeikért, az én és a Te legdrágábbjaidért, Uram... Aztán leteritette báránybőr bundáját Dáša Zibrtová lábához a földre, és végiggondolta, vajon megtett-e ma mindent, amit tehetett, talán igen, és csendes derűvel — az igazak békességesen alszanak, elcsöndesülve és kívánságok nélkül is kielégülten — boldogan elaludt. Éjszaka sürgető kopogás az ajtón, és Julda felegyenesedett bundáján. Madda mély álomba merülten egyenletesen lélegzett, de a másik ágy üres — hová tűnt Dáša? Alighanem észrevétlenül kiment, és most bebocsáttatást kár ... Az ajtó előtt a Roman Gráf gyerek állt, és lesütött szemmel hallgatott. Az éjszakai folyosó csendjébe a túloldali ajtóból kihallatszott Dáša jajgatása — tehát visszaszökött Alexhez! — Eresszen be, vagy meghalok — mondta rekedten Roman —, látnom kell Maddát. Nappal elűz magától, így hát legalább akkor lássam, amikor alszik... Meg kell simogatnom ... — És a fiú lehelete undorítóan bűzlött az alkoholtól. — Hát szabad akarnod egy lány hálószobájába belépni? — kérdezte Julda kínok közt hallgatva Dáša erősödő hörgését a túloldali ajtó mögül. — Nagyon kérem! — kiáltott fel Roman Gráf. — Én pedig nem engedlek be hozzá! — kiáltott fel Julda Serafin. — Te gazember, te csibész, te fegyőr és spicli! — üvöltötte Roman, mint egy eszeveszett —, akkor majd máskor és másképp jövök érte! És megöllek akkor!!! Ezt rikácsolta a szegény fiú, és dühösen nagyokat dobbantgatott lefelémenet a lépcsőn, és az egész ház mintha kitárulkozna, hallani az ajtónyitődásokat, érezni a visszafojtott lélegzeteket, még egy alma leesését is mindannyian meghallanák most, a fié teli tüdővel üvöltötte gyűlöletét, és az egész ház olyan mohón szívta magába, mintha egyetlen szörnyeteg füllé változott volna. * Páral regénye ez év őszén jelenik meg a Szépirodalmi Könyvkiadó (Budapest) és a Madách Könyvkiadó közös gondozásában.
